Egy kis átalakulás

Nagy változás állt be az életünkbe! Soma fiam tanuló vízumot kapott és kiköltözött hozzánk 9 hónapra. Pár napja érkezett és persze minden megváltozott :-)))

Természetesen ő már önálló felnőtt, néhány eligazításnál nincs többre szüksége, tehát nem ezért, hanem más dolgok miatt egyre kevesebb a szabadidőm. Ennek én természetesen örülök, hiszen mindig is igyekeztem hasznosan tölteni a családon kívüli kicsiny szabadidőmet. Ezen kívül a karácsonyi készülődés és a két hét múlva kezdődő nyári szünet arra sarkallanak, hogy egy kevés ideig szüneteltessem a blog írást. És őszintén megvallom, amióta visszajöttünk Magyarországról, alkotói válságban is szenvedek...ha lehet ilyen nagy szavakat használni. Éppen ezen elméleten őrlődtem, amikor nagy fiam kitalálta, hogy megosztja az élményeit egy facebook oldalon és helyet biztosít nekem ennek szerkesztésében. Nem szeretném elvenni a kenyerét, de azon töprengtem, hogy a blogírás helyett egy kis hiánypótlásként mégis megosztok majd én is egy-két gondolatot és fotót ezen a fórumon. 

Köszönöm az eddigi érdeklődést és figyelmet! Kérem a kedves olvasót, vegye szemügyre facebook oldalunkat is, ahol Soma nagyszerű videóit is meg lehet tekinteni :-)

furaföld facebook

Peti 6. szülinapja

Két napja volt Peti 6. születésnapja. Amúgy sem szoktunk nagy vircsaftot csinálni egy-egy ünnepből - igyekszünk inkább meghitten, szűk családi körben ünnepelni - de most kifejezetten szűkre sikerült a családi kör. De azért igyekeztünk, és reggelre lufi díszítés várta az ünnepeltet :-) Azután irány a suli. Itt is hagyomány, hogy az iskolában is felköszöntik a szülinapost, Peti már várta :-)

Erzsébet napi búcsú

Vasárnap Erzsébet napi búcsún voltunk a Szent Erzsébet Otthonban. Ezt az alkalmat minden év novemberében megrendezik. Az egész napos programok és finom magyar ennivalók idevonzzák a magyarokat. Ez az egyik legnagyobb esemény a sydney-i magyarság számára. Mi is felkerekedtünk, elsősorban azért, hogy részt vegyünk a gyerekeknek szánt alkalmakon.

Thai fesztivál

Tegnap egész napos thai fesztivál volt a Parramatta folyó hozzánk közel eső részén. Ezt a programot évente rendezik meg és az egyik fő látványossága a napnyugta után a folyóra tett Krathong-ok. 

Furaföld furaságai / Iskolai motivációs rendszer

Eddigi ismereteim alapján az állami általános iskolák nagyon hasonló alapokon működnek. Igazán nagy különbséget nem találtam, csak a helyi sajátosságokból adódóan. Ha tanulmányozzuk az iskolák honlapját, akkor is látszik, hogy az alapkövek ugyanazok mindenhol. Ebből sejtem, hogy a gyerekeket hasonlóan dicsérik vagy jutalmazzák mindegyik suliban. Petit nagy kitüntetés érte: igazgatói dicséretet kapott :-) 

Furaföld furaságai / Helyek / Manly beach

Megérkezésünk utáni hétvégén remek volt az idő, így kitaláltuk, hogy lemegyünk a tengerpartra. Igyekszünk minél többet felfedezni ezek közül, hiszen több, mint 100 strandja van Sydney-nek. Most, a belvárostól Északra eső Manly beach volt a cél. Egy-két leírásban azt olvashattuk, hogy a leghíresebb strandja Sydney-nek, a Bondi beach. De a népszerűségét sokan csak a marketingnek tulajdonítják, mert ha valaki szépet akar látni, akkor a Manly sokkal jobb választás - mondják. Nekem is jobban tetszett, de óriási különbséget nem tudnék tenni. Magyar szemmel mindegyik gyönyörű és varázslatos :-)

a Manly beach északi része

Otthon voltunk Magyarországon / 5. rész A visszaút

Nem lenne teljes a kép, ha a visszautunkat nem említeném meg. Bizonyos szempontból most könnyebb volt a búcsú, hiszen már tudjuk, hogy bár nagyok a távolságok, de mégis kicsi a világ :-) Sőt mi nem is a legvégén élünk :-) Mitöbb, már tapasztalatból tudjuk, hogy a mai világban nem lehetetlen a kapcsolattartás az interneten keresztül. De más szemszögből viszont kifejezetten nehéz volt. Annyira intenzíven megélt, boldog 2 hét után kellett elmennünk, ami miatt nagyon nem esett jól az elválás.

Bibi a repülőn, felszállásra várva.

Otthon voltunk Magyarországon 4. rész Bumeráng hajítás

Ahogy két bejegyzéssel ezelőtt tapasztalhatta a kedves olvasó, egyik legjobb barátnőm bejegyzését sikerült véletlenül (éljen a tipi-tapi okos telefon :-) kitörölnöm, ami a következő volt: "És a Túró Rudi? ;-)" Nem felejtettem el a túró rudit, hogy is felejthettem volna! Csak ezeknek a momentumoknak külön bejegyzést szántam. Eddig már sok mindent megemlítettem az otthonlétünkkel kapcsolatban, de az egyik legfontosabb még váratott magára: az emberekkel való kapcsolatunk. A leglényegesebb a család, amivel kapcsolatos megélt érzelmeinket itt ezen a fórumon nem osztok meg, a bensőségességét megőrizendő :- ) A következő legjelentősebb kötelék, a barátok. Ezzel összefüggésben szeretnék közzétenni pár gondolatot.

Otthon voltunk Magyarországon 3. rész Tűzzománc kiállítás és Az esküvő

Két hetünk volt arra, hogy minden lehetségeset elintézzünk otthon, és mindenkivel találkozzunk, akivel csak lehet. Ezért igyekeztem a lehető legtöbb dolgot előre megszervezni, kitalálni, hogy ne veszítsünk semmivel időt. Amikor kialakult a végső időtábla, tisztán látszott, hogy egy percünk sem lesz tétlen, de nem bántuk, már alig vártuk :-) Ami biztos volt, hogy a barátnőm esküvője október 3-án lesz, és addig titokban kell tartanunk, hogy otthon vagyunk, hogy meglepetés legyen a megjelenésünk :-)

Otthon voltunk Magyarországon 2. rész A repülőút

A repülőutunk most  nagyon sima volt. Elindultunk szeptember 26-án kora délután Sydney-ből és késő este landoltunk Szingapúrban. Ott volt 1,5 óránk a csatlakozásig, ami pont kényelmesen elég volt ahhoz, hogy átérjünk a másik géphez, közben megejtettük a szokásos ellenőrzést, és már szállhattunk is fel. Irány Helsinki.

Igazi skandináv stílus.

Furaföld újratöltve / Otthon voltunk Magyarországon

3 hét után újra jelentkezem. Ebből két hetet otthon töltöttünk Magyarországon, egy hetet pedig regenerálódtunk. Most újult erővel folytatom a blogírást. Megmondom őszintén, ki lehet jönni a bejegyzések írásából, főleg azért, mert otthon azt hiszem mindenkivel sikerült találkoznunk legalább egyszer, akiknek elsősorban szól a blogunk, ezért nem tűnt olyan fontosnak most a tájékoztatás. De el is fáradtunk és a hazaút most különösen nehéz volt, így szükség volt egy kis pihenésre ahhoz, hogy újra fel tudjam venni a ritmust.

Irány Budapest :-)

Furaföld furaságai / Helyek / Parramatta folyó

Tudtuk, hogy szombaton kivételesen nem lesz meleg, ezért alkalmasnak látszott az idő egy kis hajókirándulásra. Reggel még próbált minket elijeszteni egy kis eső, de nem hagytuk magunkat :-) És milyen jól tettük :-) Utána egész nap kellemes, napos időnk volt.

Itt Sydney-ben a hajóközlekedés szerves részét képezi a városnak. Ezeket a hajókat ferry-nek hívják, és több vonalon közlekednek menetrend szerint keresztül a városon. Mi Észak-Parramattában élünk, közel Parramatta belvárosához, ahonnan már hajózható a Parramatta folyó. Innen indul az F3-as ferry, ami 19 megálló érintésével, 1,5 óra alatt bevisz a belvárosba. Ez soknak tűnhet, de itt - mint már oly sokszor említettem - ez nem olyan óriási távolság és idő. Ráadásul végig gyönyörű és változatos a kilátás, ezért el is röppent a hajón töltött idő.

 Ez a speciális "Rivercat" azaz folyami cica csak itt a folyón jár. A belvárosban, a nagy és mély tenger öblökben már másféle hajók közlekednek. A képen a hajó, amivel innen a végállomásról indultunk.

Peti ügyeskedik a suliban

Ma volt Petinek az utolsó napja az iskolában, ezután két hét tavaszi szünet kezdődik. Peti már nagyon várta, hogy kicsit ne kelljen suliba mennie. Amit meg is értek, hiszen nagyon fárasztó ez az egész, amit ez a sok változás jelent számára. Elköltöztünk a világ másik oldalára, lakást, életet, életvitelt váltottunk. Ez önmagában is elég lenne, de Petinek még egyéb dolgok is nehezítették a dolgát: óvoda után, egyszer csak iskolás illetve iskola előkészítős lett, ahol egy teljesen idegen nyelvet és kultúrát kell megtanulnia. Nagyon büszkék vagyunk rá, hiszen nagyon ügyesen teljesít az iskolában.

Furaföld furaságai / Helyek / Cronulla beach

Amikor kiderült, hogy Joci megkapja a megpályázott állást Ausztráliában, akkor sok mindent számba vettünk, végig gondoltunk. És elhatároztunk 1-2 dolgot - tényleg nem többet - hogyha már országot váltunk és ráadásul a világ másik végére költözünk, messze a szerettektől, akkor legalább legyen értelme. Az egyik ilyen célunk az volt, hogy több minőségi időt tudjunk együtt tölteni.  Ennek sok mindent alá rendelünk, de a körülmények is segítenek (pl. a Joci nem dolgozik hétvégén, és nem 9 órát van a munkahelyén, hanem 8-at, stb.). És miután a másik fontos dolog nekünk az volt, hogy végre a szabad hétvégéken vasárnap templomba menjünk, ezért a szombatokat igyekszünk egymással tölteni lehetőleg valamiféle kikapcsolódással, amely mindannyiunkat feltölt. Elmondhatom, hogy mindannyian nagyon boldogok vagyunk, hogy ezt végre megtehetjük és próbáljuk minél inkább kihasználni a lehetőséget.

Peti és a tenger :-)

A lakás, amiben élünk

Itt az albérleteket általában ingatlan ügynökségen keresztül lehet bérelni, normális esetben az ember nem is találkozik a tulajjal. Ez a mi esetünkben nem volt igaz, mert ez az első albérletünk itt, ezért még nem volt referenciánk, így a tulajdonos szeretett volna megismerkedni velünk, mielőtt kiadta volna a lakását nekünk. Miután ez a találka jól sikerült, megkaptuk a lakást és 1 évre aláírtuk a bérleti szerződést. Általában fél vagy 1 évre írnak alá a szerződő felek, utána lehet hosszabbítani szintén ilyen időszakokra. 

Állatkertben

Szombatra azt terveztük, hogy elmegyünk a világ egyik legszebb panorámájával rendelkező állatkertjébe, a Sydney-ben található Taronga Zoo-ba. Reggel uzsonnát, innivalót csomagoltunk és nekivágtunk. Sydney-ben több autópálya, alagút is fizetős, és elég drága. Ezt szerettük volna megspórolni, ezért a gps segítségével megpróbáltunk más útvonalon eljutni a célunkig. Nem is volt ezzel probléma egészen addig, amíg egy olyan szakaszhoz nem értünk, ahol a 6-8 sávos utak mindegyike másfelé tart, és az utolsó pillanatban kéne tudni eldönteni, hogy a 6 sáv közül melyik a miénk, mert a tábla csak ott jelzi, hogy melyik hova tart. Próbáltam én jó mitfárerként értelmezni és egyeztetni azt, amit a gps mutatott és amit a saját szememmel láttam, de egyszer nem sikerült, ezért felkeveredtünk a híres Harbour Bridge-re. És ha már átmentünk az öböl túl oldalára, vissza is kellett jönnünk. Így minden, amit addig megspóroltunk az útdíjon, azt duplán kifizettük a kis kitérő miatt :-) Drága fénykép volt, de egyszer úgyis meg kellett volna nézni :-)

Furaföld furaságai / Helyek / Bondi beach

Ezt a videót már nagyon szerettem volna megmutatni, de a technikai problémáink és időhiány miatt eddig nem volt rá lehetőség. De ami késik, nem múlik! Így most itt az alkalom, hogy megmutassam, hogy tél kellős közepén milyen az óceán a híres Bondi beach-en. A képsorok önmagukért beszélnek, de annyit azért hozzátennék, hogy Peti most látott először tengert, és imádni való volt, ahogy élvezte. Joci és én is le voltunk nyűgőzve, csak Bibikémnek nem tetszett. Megijedt a nagy víz látványától és a zajtól, amit az óceán produkált. Sírdogált, félt közel menni a vízhez és féltett minket is a Petivel, amikor egy kicsit bementünk. A videó végén egy picit lehet látni, ahogy kellő távolságból Apa biztonságot adó kezéből figyeli az eseményeket. De Petivel azóta is visszavágyunk :-) Most már elkezdődött a tavasz, így nemsokára már mehetünk majd pancsolni :-) Már nagyon várjuk :-)

Furaföld furaságai / Ausztrál pénz

Ausztráliában, mint mindenhol, van aprópénz és "papír"pénz. Természetesen máris van egy furaság: a "papír" pénz nem papír, hanem műanyag.

Furaföld furaságai / Mufti day, gold coin, apák napja

Az iskolában mindig megkapjuk az elkövetkező programokat írásban is, és az iskola applikációján keresztül is mindig figyelmeztetnek, hogy ne maradjunk le semmiről. Panaszra nincs okom, tényleg mindig mindenről időben informálnak. A nehézséget az okozza néha, hogy hiába értek minden szót a levélből, mégsem értek semmit belőle :-) Ilyenkor jön a következő lépés: megkérdezem a Jocit. Mivel ő amúgy felsőfokú szinten műveli az angolt, és mindennap 8 órát a munkahelyén is angolul kommunikál, (sőt elárulom álmában is angolul beszél :-))) ezért egyértelműnek tűnik számomra, hogy ő tudja ezekre a kérdéseimre a választ.

Furaföld furaságai / Közlekedés 2. rész Autóvezetés

Most, hogy Joci nincs itt, meg kell oldani egy-két dolgot önállóan, amire eddig nem voltam rá kényszerítve. Miután tudtuk, hogy menni fog Kínába hosszabb időre, így már előre el kezdtem gyakorolni az autóvezetést. Mint az már a korábbi bejegyzésekből is kiderült, nekem utasként is eltartott körülbelül 1 hónapig, amíg megszoktam a baloldali közlekedést. De ahhoz, hogy soha ne kapjak szívrohamot egy-két kanyarodásnál (amiatt, hogy jó oldalra érkezünk-e a kanyar után) el kellett teljen 1,5 hónap.

Ez a mi autónk. Hyundai I30-as típus.

Papagáj virág ajándékba

A 2015. június 23-i Magyar hang az Ikeában című bejegyzésben írtam a következőket:

"Itt van egy feladvány Ikeásoknak: Melyik termék ez?

A helyes megfejtők küldjenek ötletet, hogy milyen apróságot sorsoljunk ki nyeremény gyanánt?"

Erre jöttek megoldások, természetesen mindenki eltalálta, de csak egy valaki írta meg, hogy minek örülne nyereménynek:

"Nade Viki, ez túl könnyű, hát ott a cikkszám :D (zöld GLES, mi nem árulunk ilyet) 
Részemről én papagájvirág-magokat szeretnék, ha már ott tényleg csak úgy nő az út mentén,mint itthon a pitypang. Puszi nektek: Kriszti"

Ezért egy kis segítséggel és szervezkedéssel, ezt meg is kapta. Így jutott a postaládába:

Amire ma reagált a következőképpen:

"Sziasztok! Nem kapcsolodik a bejegyzeshez, de muszaj leirnom, hogy nagyon meglepodtem, amikor kinyitottam a postaladat, es koszi-koszi-koszi!!! Nem tudom, hogyan csinaltatok, de WOW, es HUHA es TYUHA...( jobb lenne, ha tudnek tabletrol ekezettel irni :D) Minden koszonet es elismeres mellett azert a jovoben majd meggondolom mivel poenkodom ;) Koszi, puszi: Kriszti"

Ebből is látszik, hogy szó szerint milyen kicsi a világ :-) Hiába vagyunk a Föld másik oldalán mégis lehet kommunikálni. És nagyon örülök, hogy interaktív a blogom :-) Nekem sokat jelent, hogy kapok reakciókat az írásaimra, ne fogja vissza magát senki, továbbra is várom :-)

Kriszti nagyon örülök, hogy sikerült egy jó napot szereznünk Neked :-) Remélem szép papagáj virágod lesz. Ha megnő, légyszí küldj egy fotót róla!

Ezúton szeretném megköszönni a Segítőimnek a fáradozásukat! Nélkülük ez nem jöhetett volna létre :-) Köszönöm!

Könyv parádé az iskolában

A héten "Könyv hét" van az iskolában. Sok program tartozik a rendezvényhez. Többek között egész héten kedvezményesen lehet vásárolni gyerek könyveket a könyvesboltnak berendezett könyvtárban. Volt író-olvasó találkozó is, illetve nem is író, hanem illusztrátor az, akit meghívtak. Sarah Davis, aki a Fearless című könyvet illusztrálta. Ez a mese itt nagyon népszerű a gyerekek körében. Ezen kívül az osztályfőnökök kiválasztanak egy könyvet a jelenleg ajánlott gyerekirodalomból, és azt dolgozzák fel a héten a gyerekekkel, illusztrációkat is készítenek, amit kiállítanak majd.

Olimpiai park, játszótér 2. rész

Ma, 3 nap feltöltődés után, újra elindult Joci Kínába. Nem ment minden teljesen zökkenőmentesen, mert reggel folyamatosan zuhogott az eső, ezért lelassult a forgalom és éppen, hogy kiért a repülőtérre. Utána a becsekkolásnál eleinte minden rendben volt, majd kiderült, hogy több jegyet adtak el, mint amennyi hely van a gépen. Eltartott körülbelül fél órát, mire megoldást találtak és végül Joci kapott egy pótszéket a vészkijárat mellett, amit normál esetben nem adnak oda utasnak. De Joci nem bánta, mert így nincs előtte ülés és kényelmesen ki tudja nyújtóztatni a tagjait. Majd este érkezik meg Shanghai-ba, remélem akkor is pozitívan fog nyilatkozni a pótüléséről :-)

Ételek

Úgy tűnik Petikém benyelt valami kis vírust a suliban, emiatt két napig nem is ment iskolába, mert folyamatosan wc-re járt. Természetesen diétáztunk, a szokásos sóba vízbe krumplit egészítettem ki keksz-szel és teával. Már nagyon unta szegény, de érdemes volt, ma már jól volt és ment is iskolába. Mára úgy tűnik, hogy rajtam jött ki a dolog, remélem nem megy végig a családon. A körülményekre tekintettel Jocit hazaengedték 3 napra Kínából, így most velünk van és majd vasárnap reggel indul vissza még egy hétre.

Bankkártya mizéria vége

Hihetetlen, de 2,5 hónap után úgy tűnik, hogy megoldódott az összes bankkártyával járó problémánk. Letisztázódtak az itteni lopások is az itteni kártyáinkról és visszakaptuk a pénzt. És mostanra visszakaptuk - 3. nekifutásra - az otthoni banktól is a pénzünket, amit leemeltek egy hamis tranzakció miatt. De nekem még mindig nem volt bankkártyám. 

Természetesen ez csak illusztráció, de majdnem ilyen az enyém is :-)

Furaföld furaságai / Helyek 2. Botany Bay

Szombaton megint elindultunk egy kicsit kikapcsolódni. Mindenképpen ki akartuk használni az időt, mert Joci vasárnap két hétre elutazik Kínába, munka ügyben. Szerettük volna megnézni a tengert, ezért úgy döntöttünk, hogy a híres Botany Bay-t nézzük meg.

A háttérben felsejlik a belváros.

Furaföld furaságai / Lakásfelszerelés 2. rész

Most, hogy már 2,5 hónapja itt élünk, azért kijönnek olyan különbségek is, amelyek eleinte fel sem tűnnek vagy csak tovább lép rajta az ember, hiszen annyi minden zúdul rá elsőre. Ilyen nálam az ablak pucolás. Be kell valljam ez nem az erősségem, de még így is pozitív irányban lógok ki az átlag ausztrál szokásokhoz képest. Nem tudom, hogy a lazaságuk, az igénytelenségük vagy csak egyszerűen a kényszer miatt, de itt nem nagyon lehet tiszta ablakot látni. A kényszer szót szeretném megmagyarázni...

Szombati kerékpározás

A szombat reggel nyugodtan, pihenősen telt. Nem beszélve a finom reggeliről, amit Joci készített :-)

A jó hagymás rántotta alapja lengyel füstölt szalonna, a teteje pedig hazai Édes Nemes Kalocsai :-)

Megjöttek a várva várt csomagjaink

Alig több, mint két hónapja érkeztünk meg, és "máris" itt vannak a konténerben feladott csomagjaink is :-) Hurrá!!! Amikor leszerveződött ez a szállítás, akkor azt mondták, hogy 6-8 hét lesz, mire ideérnek a dobozaink, hiszen áthajózzák a fél világot. Végül is ez sikerült, 8 hét után július 26-án beérkezett Sydney-be, a kikötőbe.

Magyar Cserkész Piknik

Vasárnap Istentisztelet után átmentünk Homebush-ba, ahol a Magyar Cserkészotthonban illetve annak udvarán Pikniket rendeztek. Amikor megérkeztünk éppen egy kis táncház vette kezdetét, ahova Petit már rögtön be is vették a cimborák. 

Nem sokkal ezután kezdetét vette a nagy verseny, ahol a gyerekek mókás feladatokat oldottak meg. 

Peti nem akarta levenni az ingét, de az első feladat után ez nem volt kérdés :-) Ahhoz, hogy az almákat ki tudja venni a vízből - úgy, hogy nem nyúl hozzá kézzel - teljesen vizesnek kellett lennie a mellkasáig :-) Több almát is sikerült kihalásznia a tálból. Ezután már nem volt visszaút, ing le, jöhetett a következő kihívás :-)

A lisztes tálból csokit kihalászni szájjal már nem is tűnt olyan nehéznek :-) Volt még futóverseny és célba dobás is. Peti ezeket is ügyesen teljesítette. Amíg Peti küzdött, addig Apa és Bibi is jót szórakoztak :-)

És a kitartás meghozta az eredményét. Peti 3. helyezett lett a versenyben :-))) Levezetésképpen egy kis arcfestés volt a pihenés, ahonnan Kis Cica és a Nagy Tigris is boldogan tértek vissza :-)

A nagy verseny után leheveredtünk egy kicsit és megettük az első osztályú, nagyon-nagyon finom sajtos tejfölös fokhagymás lángosainkat :-) Volt mindenféle finomság még: bogrács gulyás, sült kolbász, krémes, stb. Az egyik standnál vettünk Piros Aranyat és Univer tormás majonézt :-))) Ezek már nagyon hiányoztak! Ha akartuk volna (de nem lehetett, mert autót vezettünk), akkor még Dreher vagy Borsodi sört is ihattunk volna!!! Tudom, ez az otthoniaknak nem nagy hír, de itt ennek külön értéke van. Talán már említettem korábban, de muszáj újra elmondanom: sose gondoltam volna, hogy az egyik legnehezebben kibírható itt furaföldön: az otthoni ízek hiánya. De ilyen alkalmakkor ezt lehet pótolni, és kaptunk pár címet is, ahol a magyar termékeket forgalmazzák. Igaz egy "pár" kilométert el kell majd érte autózni, de megéri :-) Nagyon jól éreztük magunkat egész nap! 

Játszótéren az Olimpiai parkban

Szombaton úgy döntöttünk, hogy felkerekedünk és kicsit körülnézünk itt a környékünkön. Nem mentünk messzire, csak a Parramatta folyó kicsit lejjebb eső részére voltunk kíváncsiak. Leparkoltunk és gyalog átmentünk a Silverwater hídon. 

Ez a sétahajó, ami bevisz a belvárosba az Operaházhoz. Egyszer ezt is kipróbáljuk majd :-)

Nyílt nap az iskolában

A mai napon is felkerekedtünk reggeli után és elindultunk iskolába. Mostanra már mindannyian megszoktuk, hogy biciklivel megyünk. Peti ügyesen fel és leszáll, amikor szükséges és egyre jobban bírjuk az emelkedőket is. Bibi pedig csak tűri a hátam mögött a zötykölődést :-)

Ma nyílt nap volt a suliban, ezért a szokásos 9.15-re kellett beérni, de utána 10.30-tól kezdődött a program. Ezért mi a Bibivel még visszamentünk a parkba, és tízóraiztunk egyet.

Iskola

Peti már 3. hete jár iskolába, illetve az iskola előkészítő csoportba 5-6 éves gyerekek közé. Ezt most azért hangsúlyozom, mert otthonról minden fórumon azt olvastam, hogy az itteni oktatási rendszer nagyon laza, nem olyan erős, mint Magyarországon. És több itt élő is furcsálta vagy elégedetlen volt a színvonallal. Most, hogy van már egy pici tapasztalatunk, nekem más a véleményem. Peti novemberben lesz 6 éves, ezért otthon év vesztesnek számított, így csak 2016 szeptemberében kezdhette volna el az iskolát. Úgy érkeztünk meg ide, hogy ő már folyamatosan tud olvasni magyarul, a nagybetűket tudja írni, számol (összead, kivon, szoroz 100-as körben) és ezzel eléggé kilógott az ovis társai közül. Ha még várnunk kellett volna közel 1,5 évet ahhoz, hogy iskolát kezdjen, akkor valószínűleg eléggé unatkozott volna az első két osztályban. Ezért is szerettük volna őt két tannyelvű suliba íratni. Végül is ez sikerült :-))) Csak nem úgy, ahogy mi gondoltuk :-)

Így tanulunk, én és Mici :-)

Furaföld furaságai / Helyek 1. / Pyrmont híd

Amikor június 22-én először voltunk kicsit körülnézni a belvárosban, pontosabban a Darling Harbour-ban, átkeltünk egy gyaloghídon, amin egy érdekes videó is készült. Szerencsére a videó fejjel lefelé készült el, ezért még a telefonomon pihent, várva az átkonvertálásra, ennek köszönhetően ez nem veszett el a számítógépre feltöltött többi képpel együtt. Bár még reménykedek, hogy azok sem vesztek el. Szóval a videók megúszták, így ezt most közzé 

tudom tenni: 

Cím nélkül :-)

Azoktól szeretnék elnézést kérni, akik eddig mindig aktuálisan, napi szinten követték a blogunkat, ugyanis ezentúl nem ígérhetem, hogy minden nap friss bejegyzést teszek fel. Mint ahogy azt a kedves olvasó is érzékelheti az eddigiekből, nem mondhatnám, hogy eljöttek már a szürke hétköznapok. Sőt! Ugye velünk mindig történik valami :-) De vannak témák, amik csak elsőre izgalmasak: repülés, megérkezés, költözés, bevásárlás, munka, iskolakezdés, bicikli vásárlás, stb.

Bevásárlás a lengyel boltban

Próbálunk egy heti rendre beállni, hogy az egyetlen szabadnapunk (szombat) a héten, ne házimunkával vagy egyéb kötelező dologgal teljen. Hétköznap, amikor a Joci dolgozik, nem sok idő marad kimozdulásra, hiszen tél lévén 17 óra táján már sötét van. Emiatt ez az időszak már nem túl alkalmas játszóterezésre vagy bringázásra. Vasárnap pedig Istentiszteletre megyünk, ami után igyekszünk időt tölteni az ottani barátokkal, ismerősökkel. Tehát marad a szombat. Most, hogy már beköltöztünk, berendezkedtünk, már tényleg élvezhetjük az együtt töltött szabadidőt. Ehét szombatjára nem terveztünk olyan nagy dolgot, ami a kedves olvasót felvillanyozhatná, de nekünk mégis nagyon fontos volt :-)

Peti 2. napja a suliban

Tegnap még egy dolog történt a suliban. Amikor hazaindultunk Petivel a suliból, a tanárnő átadta Yogi-t az osztály mackóját és egy füzetet hozzá. Ebben le volt írva, hogy Yogi „kicsoda”: szeret tanulni, olvasni, játszani, és szereti a kalandokat, de a vizet nem szereti :-) Kéretik, ennek megfelelően bánni vele. Szóval megkaptuk egy napra a mackót, amit másnap reggel kellett visszavinni a suliba. Itthon tanulmányoztuk a füzetet, amelyben a többi osztálytárs kalandjai szerepeltek Yogi-val. Ennek megfelelően mi is bevontuk mindenbe Őt: Peti megmutatta a szobáját és a többi mackóját Yogi-nak, utána együtt játszottak, este nem fürdettük meg, majd együtt is aludtak, és reggeli után együtt indultak suliba. Ezeket meg is megörökítettük és bekerült Yogi naplójába :-)

Peti első napja az iskolában

Már múlt héten egy párszor elsétáltunk az iskolához körülnézni és közben lemértem, hogy a Bibivel battyogva mennyi idő odaérni. Kb 30 perc séta, de remélhetőleg nemsokára tudunk majd biciklivel menni és akkor 5 perc alatt odaérünk majd. A tanítás 9.15-kor kezdődik, mi odamentünk 9-re, mert még meg kellett venni az egyenruhát is. Vettünk pólókat, pulcsit, nadrágokat, kabátot és sapkát.

Megvan a teljes felszerelés, holnap már ebben megy a Peti az iskolába.

Próbálok optimista maradni :-)

Ma jött el a napja, amikor aktuálisan kell írnom, mert tegnap a Joci számítógépe felmondta a szolgálatot vagy enyhébb szakszavakat használva „letérdelt”. Az összes jegyzetem - amiből írni szoktam a blogbejegyzéseket - azon volt, ezért most pár bejegyzés elmarad. Velünk tényleg mindig történik valami...nem tudom, mással is így van-e, de én kezdek egy picit elfáradni ebben. De fél napi elkeseredés után úgy döntöttem, hogy mégis leülök írni és próbálok optimista maradni és meglátni a jó oldalát a dolgoknak:

Átköltözés

Ma sok tennivaló volt még a régi helyünkön is. Például még egy csomót kellett mosnom, hogy bőven legyen tiszta ruhánk, és ki kellett mosnom az új ágyneműket és törölközőket, mert az új helyen még nem lesz kb. 1 hétig mosógépünk. Ezenkívül mindent át kell költöztetni, ami elsőre nem tűnik soknak, mert csak 4 bőrönddel és 4 kézipoggyásszal érkeztünk 4 hete. Ha csak ennyi cuccunk lenne, akkor is bajban lennénk, mert az "óriás" autónkba ez sem fér bele egyszerre, de van még pár felszerelés a konyhában és a fürdőszobába, amit már itt szereztünk be. A bringákról nem is beszélve. Szóval a Joci egész nap hordta át a dolgokat több fordulóban, és megbeszéltük, hogy a biciklikért holnap visszasétálunk és haza tekerünk velük. Még jó, hogy közelre költözünk :-)

Megérkeztek a bútorok

Szombaton délelőttre ígérték a bútorokat, pontosabban 7-15 óráig. Ezért reggeli után átmentünk az új lakásba és vártuk a bútorokat. Természetesen addig is lehetett takarítani, volt mit. Illetve amikor megkaptuk a kulcsokat a lakáshoz, akkor kaptunk egy részletes hiba listát is, amit az ingatlan ügynök készített, és ezt kellett leellenőrizni és kiegészíteni. 

Délutáni nagybevásárlás az Ikeában

Napok óta csak írom a listát, hogy mivel rendezzük majd be a lakást, amiben élni fogunk. Igyekeztem rendszerezve összeírni, helységenként a bútorokat és a kiegészítőket külön. Ma eljött az ideje, hogy meg is vásároljuk. Délutáni pihenés után nekivágtunk az Ikeának. Volt még néhány függőben maradt kérdésünk, amihez kellett, hogy személyesen is megnézzük a terméket az áruházban. Ezért először ezeket letisztáztuk, és a legvégén az önkiszolgáló raktárban gondoltuk összeíratjuk a listát egy eladóval és kérünk összeszedési és házhoz szállítási szolgáltatást is. És kész! Aztán egy picit másképp alakult a dolog, mint azt már megszokhattuk :-)

Peti beiratása az iskolába

Erre a napra a Joci kivette az utolsó szabadnapját - amit még az átköltözés miatt kapott - ezért igyekeztünk mindent besűríteni a programba, amihez kell ő is. Ezért délelőtt rögtön egy nagy dologgal kezdtünk, elmentünk a Peti leendő iskolájába beiratkozni. Még indulás előtt kértem a Jocit, hogy majd a suliba ne hagyjon magunkra minket a gyerkőcökkel, nehogy valami fontos elkerülje a figyelmemet, azért mert nem értem jól vagy ha nem tudok megfelelően válaszolni egy kérdésre vagy valami...Megérkeztünk.

Itt van egy-két kép az iskoláról, amit a google-on találtam.

Furaföld furaságai / Lakásfelszerelés 1. rész

Vannak általánosnak mondható ausztrál szokások, ami a lakásokat illeti. Ezek közül most párat emelnék ki, amivel személyesen is találkoztunk:

Ami engem most leginkább érint az a fűtés hiánya. A lakások 80 %-ában nincs fűtés. Ez azért jelent problémát, mert a lakások egyrészt nincsenek szigetelve, másrészt most télen a nappali hőmérséklet 15-20 fok között van, ami igen kellemes, de éjjel 3-9 fok közé süllyed a hőmérséklet. 

Újabb lopás, most a másik kártyánkról

Ma munka után elment a Joci az ingatlanirodába, megkötötte a bérleti szerződést a lakásra, kifizette az 1 havi kauciót, és megkapta a kulcsokat. Miután tudtuk, hogy ma ez lezajlik, ezért tegnap már interneten vettünk mikrót és mosógépet. Már csak egy hűtőre lesz szükség, de úgy döntöttünk, hogy azt az Ikeában fogjuk megvásárolni a többi berendezéssel együtt.  Ma már nem volt idő rá, de holnap el kell mennünk a lakásba és fel kell mérni. Az üres lakást meg kell álmodni, és ki kell találni, hogy mi hogyan legyen benne. A konyhabútor és a beépített gardrób adott, de azon kívül az összes dolgot be kell szerezni, az utolsó fakanálig. Már egy pár napja írom a listát, hogy mi mindenre lesz szükség, de a bútorokat csak akkor tudjuk kiválasztani, ha tudjuk a pontos méreteket. Ha ez mind megvan, akkor már "csak" meg kell vásárolni, oda kell vitetni, össze kell szerelni, be kell rendezni. Minderre van pár napunk, hiszen az átmeneti szállásunkról közben ki kell már költözni. Szóval ez most egy picit húzós lesz...Várom is, meg nem is :-)

Túl az ezredik oldal letöltésen :-)

Kedves Olvasók!

A mai napon átléptük az ezredik oldal letöltést a blogban. Ez azt jelenti, hogy 3 hete írom a blogot és eddig 20 bejegyzést tettem közzé, amit összesen 1000 alkalommal nyitottatok meg. Ebből arra következtetek, hogy érdekel benneteket, amit írok, tehát érdekel benneteket, hogy mi történik velünk itt furaföldön. Nagyon köszönjük, hogy gondoltok ránk és kíváncsiak vagytok a történeteinkre. Örülünk a visszajelzéseknek és továbbra is számítunk a megjegyzéseitekre, kérdéseitekre :-) 

Mi is sokat gondolunk haza!

Mindenkit sokszor ölelünk, puszilunk:

Most már elhiszem, hogy Sydney-ben élek :-)

Mindenki a képeket várja tőlünk Sydneyről. Meg is értem, engem is ez a része érdekelne leginkább. De eddig nem volt lehetőségünk nagyon kimozdulni, mert mindig intézni kellett valamit, de ma eljött a nagy nap és neki indultunk :-) 

Egy pici részét láttuk a belvárosnak, de beszéljenek a képek önmagukért. Remélem nemsokára lesz alkalmunk újra körülnézni itt bent és tudok máshol készült képeket is mutatni.

Megkaptuk a lakást

Az időjárás sajnos most nem a biciklizésnek és a játszóterezésnek kedvez. Szinte egész nap esik az eső több kevesebb intenzitással. Ezért a gyerekekkel nehezebben mozdulunk ki, igyekszem őket lefoglalni, megmozgatni. Most már mindennapos, hogy tízórai előtt egy jót tornázunk, kellemesen átmozgatjuk magunkat. Nekem is jól esik és a gyerekek is élvezik. Ebben a kicsit nyögvenyelős hangulatban kaptuk a hírt: sikerült az interjúnk :-) hurrá! Megkaptuk a lehetőséget, hogy kibéreljük a kiszemelt lakást. :-) 

Bemutatkozás a tulajnak

Már nagyon vártuk az eredményt az albérlettel kapcsolatban, hogy megkapjuk-e vagy sem, amikor csörgött a telefon és szólt Kiara - az ingatlan ügynök, akivel kapcsolatban vagyunk - hogy minden ok, csak a lakás tulajdonosa szeretne velünk személyesen találkozni. Ezért hétfőn délután 5-re meg is beszéltünk egy találkozót az ingatlan ügynökség irodájába. 

Kerékpár vásárlás

Itt a Church street-en több bicikli bolt is van. Csütörtökön és pénteken kicsit körülnéztünk ezekben és kiválasztottuk az egyiket, ahol egy kedves szaki, Geoff szolgált ki minket. Látszott rajta, hogy nem csak eladja a bringákat, hanem használja is. Egy leértékelt, utolsó darabos bicajt le is foglaltunk nekem, és megbeszéltük, hogy szombaton visszajövünk érte és a gyerkőcöknek is veszünk valami guruló alkalmatosságot.

Lopás a bankszámlánkról

Amikor 1 hete nyitottunk  bankszámlát, akkor természetesen igényeltünk hozzá bankkártyákat is. Itt is csak úgy lehet bankszámlát nyitni, ha megadunk egy lakcímet. Miután mi átmeneti szálláson vagyunk, ezért csak ennek a címét tudtuk megadni. Viszont éppen ezért kértük, hogyha a kártyák elkészülnek, akkor ne postázzák, hanem bemegyünk értük a bankba. 

Furaföld furaságai / Közlekedés 1. rész

"Amikor a király furaföldre ért, bizony sok furasággal találkozott. Bármerre nézett az volt az érzése: "Olyan, mint otthon." De egy kicsit közelebb hajolva látta, hogy itten minden kicsit más. Mások az utak, másfelől mennek rajta a kocsik, más az étek, és leginkább más az ízük is. De más a természet, az évszakok, a növények, az állatok, s mások az emberek is. Ezért, gondolta tanulmányozza ezek mikéntjét, hogy jobban megismerhesse és befogadhassa. Hiszen, ha ezt nem teszi, akkor nem is lehet itten saját királysága, amelyben otthonra lelhet a családjával együtt."

Így folytatódik a mese. Ezért készítek egy oldalt a blogot kiegészítendő, ahol elsősorban nem a mi életünk mindennapjait olvashatja a kíváncsi olvasó, hanem kifejezetten az ausztráliai érdekességeket, furaságokat szeretném megosztani. (Technikailag ez úgy fog kinézni, hogy ezek a bejegyzések is megjelennek a mindennapiak között, de a "Főoldal" fül mellett van most már egy "Furaföld furaságai" fül, és erre kattintva ezen furaságok gyűjteménye lesz.)

Ennek első bejegyzése következik:

A Királynő születésnapja

Ma állami ünnep van itt, Ausztráliában, mert most ünneplik Erzsébet királynő születésnapját. Ezért a Joci ma nem dolgozik. De másképp vannak az ünnepek itt, mint otthon, mert itt többé-kevésbé a boltok nyitva vannak. Nem kihaltak az utcák, mindenki jön-megy. Mi is elindultunk egy kicsit szétnézni a környéken. Van itt Parramattában egy helyi busz, ami ingyenesen használható mindenki számára. 10 percenként jár mindennap, hétköznap 7-18.30-ig és hétvégén 8-16.00-ig. Megy egy jó nagy kört és érint minden fontos dolgot itt Parracity belvárosában, pl. a Metro állomást, a Westfield bevásárlóközpontot, stb. 

Istentiszteleten Strathfieldben

Vasárnap van. 1 hete érkeztünk. Mielőtt elindultunk volna Sydney-be sok mindenből próbáltunk felkészülni a minket érintő dolgokkal kapcsolatban. Pl. hogy hol van magyar református gyülekezet a környéken. És működik is egy, ahova Joci már ellátogatott, amikor áprilisban itt járt, hogy megnézze, hol fog dolgozni. 

Ezt a templomot bérlik, többféle gyülekezet is osztozik rajta. Ez nagyon fura, de itt mi nem az :-)

Albérlet keresőben

Boldog 9. születésnapot kívánunk Benő Petinek innen Sydney-ből! :-)

Ma reggel 9.45-kor volt randink Narelle-lel, egy nagyon kedves hölggyel, aki segít nekünk egy kicsit eligazodni itt a nagy rengetegben. Ő egy ügynök, aki többek között azzal foglalkozik, hogy kiadó ingatlanokat keres nekünk, a megadott paraméterek alapján, és ma ilyenekből néztünk meg 6-ot!!! Amíg Magyarországon voltunk, ő írt nekünk mindenféle információkat, és küldött linkeket az itteni élettel kapcsolatban. Illetve, amikor Joci áprilisban itt járt, akkor ő segített neki kitalálni, hogy melyik körzetben lenne jó laknunk és megnéztek ebben a kerületben két iskolát és óvodát is, hogy kicsit belelássunk, hogy mire számíthatunk. Ez nagyon nagy segítség, hiszen Sydney 26-szor akkora, mint Budapest!!!

Paprikás krumpli

Vissza kell szoknom a főzésre. Otthon ezzel nem volt gond, mert Bibi és Peti ettek meleget a bölcsiben és az oviban, mi meg az Ikeában a kantinban. Így csak hétvégén főztem. Itt más a helyzet. Valószínűleg én még egy jó ideig itthon maradok a Bibivel, ezért magunknak mindenképpen kell főzzek. Ha a Peti elkezd iskolába járni, akkor neki is kell majd itthon főtt kaja, mert az iskola 9-15-ig tart és általában nincs kantin, ebédlő vagy ilyesmi. Az az általános, hogy a gyerekeknek csomagolnak szendvicset, gyümölcsöt és innivalót és a két nagyobb szünetben ezeket eszik. És amikor hazajönnek a suliból, akkor kapnak meleg harapnivalót. Jelenleg a Joci sem tud enni a DC-ben meleget, mert nincs kantin. Szóval egy kicsit át fogjuk rendezni a napi rendünket, hogy együtt ehessünk. Reggeli itthon korán; tízóraira és délben: szendvics, gyümölcs, egyéb uzsira való dolgok; és amikor mindenki hazaér (kb. 4-kor): meleg ebéd; este: lájtos vacsi. 

Magyar hang az Ikeában

Ma is csodaszép idő van. Gyönyörűen süt a Nap, a napon kb. 20-22 fok van, árnyékban 15-20 fok. Ahhoz képest, hogy itt most kezdődött a tél, azt hiszem nem lehet okunk panaszra. Úgy tapasztaltam, itt mindenki másképp értelmezi a "hideg" telet. Van, aki egy szál pólóban mászkál, de a többség pulóverben vagy kardigánban van. Én fázós lévén, természetesen kabátban nyomom, de ha bedurvulok, előfordul, hogy lehúzom a zipzárt :-) Nagyon pulóvert sem tudnék felvenni, hiszen azok az elhagyott bőröndünkben vannak. Ma rákérdeztünk az Air China-nál, hogy mizu a csomagunkkal és kiderült, hogy már repül Pekingbe. Viszont újra beszélni kell velük, mert nem úgy tűnik, mintha tovább akarnák küldeni ide, Sydney-be. No de sebaj, reményeink szerint 1-2 nap és megérkeznek a maradék ruháink. 

1. munkanap, 1. főzés

Ma ment először dolgozni Joci. 

(Ezeket a fotókat a munkaruháról utólag illesztem be, mert kellett két hét, mire Joci megkapta ezeket. Munkavédelmi cipőt, ami ahhoz kéne, hogy bemehessen a raktárba - ugyanis ez egy elosztó raktár! - még mindig nincs neki (2015.06.21.). De ahogy máson sem, itt ezeken sem görcsölnek :-)

Esti bevásárlás a Woolworth-ben

A gyerkőcök mégis fel vannak egy kicsit még borulva időben. Ugyanis a Bibit 17 órakor ébreszteni kellett a délutáni alvásból, hogy ne menjen el az egész nap. Utána beszéltünk a Mamival és elindultunk vásárolni, mert tej és a többi fontos dolog még mindig nem röppent a lakásba magától :-)

A Woolworth egy nagy bevásárlóközpont, olyan mint nálunk az Auchan meg a Tesco, csak kisebb. Ez is a Westfieldben van, annak is az 5. szintjén. Leparkoltunk a parkolóházban és a szokásosnak nem mondható, de már járt úton bementünk a központba. Viszont ahhoz képest, hogy  hétköznap délelőtt tele volt minden emberekkel, most alig lézengett valaki. Nem értettem, hiszen 18.30. volt. Otthon ilyenkor a legrosszabb a helyzet a bevásárlóhelyeken, mert munka után mennek az emberkék vásárolni. Itt egy picit más a helyzet: a boltok 17-18-kor bezárnak és pang az egész üzletközpont:

Egy kis közlekedés

Úgy tűnik, kezdjük utolérni magunkat térben, időben és alvásban. Ma reggel 7-kor keltek a gyerekek, teljesen normális időpontban. Egy kis ejtőzés után jöhetett a reggeli és a szokásos rutinok. Mára két feladat volt beiktatva: mindenképpen kellett gyereküléseket venni az autóba, és el kellett menni bevásárolni, mert kifogytunk pl. tejből, ami nálunk nagyüzemben fogy. Délelőtt felkerekedtünk, én a gyerekekkel sétálva indultam, hiszen még nem voltak gyerekülések az autóban. Séta közben:

Mert "tél" van, és a papagáj virág itt az utcán nő :-) Gyönyörű :-)

Bankszámla ügyintézés, telefonvásárlás, autó

Ma délelőtt bankszámla nyitással kezdtünk. Illetve nem is nyitással, mert azt már otthonról online megtettük, hanem el kellett mennünk a bankba igazolni magunkat, hogy tényleg mi vagyunk azok, akik Magyarországon már megnyitottuk a számlánkat az otthonunkból. Miután még nem volt autónk, ezért sétálva kb. 30 perc alatt elbotorkáltunk a gyerekekkel a bankba, ahol egy kedves hölgy fogadja a belépőket. Minket is rögtön hellyel kínált, illetve  a Jocit eligazította, hogy kihez menjen ügyet intézni. Majd visszatért hozzánk, mert láthatóan a gyerekeknek nem tudott ellenállni :-) Kedvesen érdeklődött, hogy honnan érkeztünk, hány évesek a gyerekek, stb. Közben a belépőket ugyanolyan mosolyogva, kedvesen fogadta, elirányította. Máshol már olvastam korábban, hogy az ausztrálok kedvesek, nyitottak és befogadóak, de jó volt 1. nap ezt a saját bőrünkön is megtapasztalni. 

Első nap Sydney-ben

Megérkeztünk. Mint utóbb kiderült, ingatlan kiadással foglalkozó ügynökök vártak minket, és felvezettek minket a leendő átmeneti szállásunkra. A ház, amibe érkeztünk egy 8 emeletes épület és az 5. emeleten kaptunk egy lakást 1 hónapra. Az épület 1-2 évesnek tűnik, a lakás is nagyon szépen berendezett két hálószobás, két fürdőszobás. 

Utazás 3. / Shanghai - Sydney 18.30.-8.00.

Ott tartottunk, hogy leszállt a gépünk Shanghaiban, fél óra késéssel ezért a szokásos herce-hurcára 30 percünk volt összesen. Ez testvérek között is nagyon-nagyon kevés. Tehát indult az ámokfutás 30 fokos hőségben, csomagokkal, kabátokkal és két kisgyerkőccel a kézben egy óriás repülőtéren. Semmi gáz, Joci nyugalmat sugározva, teljes meggyőződéssel csak ennyit mondott: "Nyugi, elérjük" + egy mosoly. Hát lehet ennek ellent mondani? 

Utazás 2. / Peking-Shanghai 15.30.-17.30. helyett 18.00.

Pekingben leszállt a repülőgép, egy beláthatatlanul nagy repülőtéren. Jött az első kihívás: meg kellett találni, hogy hol tudjuk felvenni a csomagjainkat, mert ezeket nem tették át automatikusan a másik gépre. Mentünk a tömeg után, próbáltunk igyekezni, mert iszonyú távolságok voltak és próbáltunk időben és térben is odaérni, ahova kell. Egyszer csak már nem volt egyértelmű az útvonal. Próbáltunk a reptéri személyzettől segítséget kérni, nagyjából elirányítottak minket, de semmi nem volt egyértelmű. 

Utazunk már - Budapest-Peking 21.10.-12-30.

Beültünk a taxiba 18 órakor és irány a Liszt Ferenc repülőtér. Kistarcsáról igen hamar odaértünk, kiszálltunk és máris jött az első próba. Hogyan jutunk be két kisgyerkőccel, 4 közel 30 kg-os bőrönddel és 4 kézi poggyásszal a járdáról a becsekkoláshoz. Joci nagy nehezen talált egy kocsit, amire a 4 bőrönd felfért, de a többi még mindig necces volt. Már oly sokszor, most is megállapítottuk, hogy kevés a kezünk. Ezért Peti fiam kénytelen volt hamar megtanulni kezelni a poggyászokat. Nagyon gyorsan belejött, végig sokat segített :-)

Irány Sydney

A nem beavatottak kedvéért nagy vonalakban összefoglalnám, hogy miért is indul ez a blog. A férjem, Joci januárban megpályázott egy állást Sydney-ben, amit márciusban meg is kapott. Az eredeti terv szerint a vízum ügyintézés miatt június 1-én kellett volna kezdenie itt Ausztráliában. Több kisebb csodának mondható történet után ez végül meg is valósult. Eladtunk mindent (házat, autót, bútorokat, egyéb ingóságokat), becsomagoltuk a maradékot, fogtuk a két kisebb gyerkőcünket és elindultunk világot látni.