Napok óta csak írom a listát, hogy mivel rendezzük majd be a lakást, amiben élni fogunk. Igyekeztem rendszerezve összeírni, helységenként a bútorokat és a kiegészítőket külön. Ma eljött az ideje, hogy meg is vásároljuk. Délutáni pihenés után nekivágtunk az Ikeának. Volt még néhány függőben maradt kérdésünk, amihez kellett, hogy személyesen is megnézzük a terméket az áruházban. Ezért először ezeket letisztáztuk, és a legvégén az önkiszolgáló raktárban gondoltuk összeíratjuk a listát egy eladóval és kérünk összeszedési és házhoz szállítási szolgáltatást is. És kész! Aztán egy picit másképp alakult a dolog, mint azt már megszokhattuk :-)
Az eladó felvilágosított minket, hogy piacteres apróságokra nem vonatkozik az összeszedés illetve a házhoz szállítás sem. Ezért ezeket nekünk kell összeszedni és hazavinni. A bútorokat viszont ki kellett íratni. Miután én terveztem és írtam össze a dolgokat, így az eladónak én diktáltam, amíg Joci a gyerkőcök után rohangált. A srác nagyon ügyesen és gyorsan dolgozott, udvariasan felhívta a figyelmemet a kiegészítő termékekre is. Büszke voltam a termékismeretemre, mert semmi nem maradt ki a listáról :-)
Miközben készült a lista, egyszer csak rám nézett és ezt kérdezte ékes angol akcentussal: "Magyar?" Elsőre nem is nagyon értettem, megismételte és meglepetten reagáltam: "Igen, igen, magyarok vagyunk." Persze rögtön tisztázni akartam a dolgot, és kiderült, hogy élnek Romániában rokonai és kiszúrta, hogy magyarul beszélünk. Persze szó szót követett és kiderült, hogy mi is Ikeások vagyunk. Joci rögtön eldicsekedett, hogy én már több, mint 20 éve dolgozok a cégnél, mire a srác viccesen "szégyenkezve" mesélte, hogy ő "még csak" 7 éve dolgozik itt. Miután mindent összeírtunk és letisztáztunk, így köszönt el: "Szervusz!" Nagyon jól esett :-)
Ezután jött a nagyobb feladat. Össze kellett szedni az összes piacteres terméket. Ez a pár apróság két dugig tele bevásárlókocsiba fért el. Mire végeztünk, már majdnem záróra volt. A gyerekek és mi is nagyon kimerültünk. A kasszák után még egy kis vacsora gyanánt benyomtunk egy hot dogot.
Joci közben megrendelte a bútorokra az összeszedést és a házhoz szállítást már az új címünkre, szombatra. Aztán hulla fáradtan felkerekedtünk és próbáltuk begyömöszölni a Yarisba a cuccokat. Aki nem ismerné ezt az autót annak elárulom, hogy egy nagyobb bevásárlás nem fér el a csomagtartójában, hát még ennyi minden. A végső megoldás az lett, hogy én beültem illetve inkább bepréselődtem hátulra a két gyerek ülés közé, és az anyós ülést is telepakoltuk, a csomagtartón és a kalaptartón kívül. El kellett férni pár törölközőnek, ágyneműnek, és huzatnak, lámpáknak, edénykészletnek, pohárkészletnek, lábas készletnek, ruhaszárítónak, stb, stb... Nem volt egyszerű, de megoldottuk :-) Hazafelé siettünk, hogy a két gyerkőcöt minél hamarabb ágyba dugjuk. De a Jocinak még volt egy fordulója, hiszen az újonnan beszerzett dolgokat az új címünkre még át kellett dobnia, hogy másnap tudjon autóval munkába menni. Várom már a szombatot, hogy elkezdhessük berendezni a lakást :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése