Már nagyon vártuk az eredményt az albérlettel kapcsolatban, hogy megkapjuk-e vagy sem, amikor csörgött a telefon és szólt Kiara - az ingatlan ügynök, akivel kapcsolatban vagyunk - hogy minden ok, csak a lakás tulajdonosa szeretne velünk személyesen találkozni. Ezért hétfőn délután 5-re meg is beszéltünk egy találkozót az ingatlan ügynökség irodájába.
Átlagos esetben ez úgy zajlik, hogy a korábban megpályázott albérletnél a sok adat mellett fel kell tüntetni azt is, hogy az eddigi albérletekben milyen volt a megítélésünk. Illetve leinformálják az embert, ha ennek szükségét érzik. Mivel nekünk még nincs ilyen jellegű előéletünk, ezért a lakás tulajdonosa szükségesnek tartotta, hogy személyesen is találkozzon velünk. Ez alapján dönti majd el, hogy végül nekünk adja-e meg a lehetőséget, hogy bérbe vegyük a lakását vagy nem. Azonkívül, hogy az ember igyekszik elfogadni az új dolgokat, szokásokat, azért ez nem olyan egyszerű...hiszen otthon volt már saját lakásunk (igaz a fele hitel volt) és a magunk urai voltunk, most egy kicsit kiszolgáltatottnak éreztem magunkat. Meg egy picit ott volt a nyomás, hogy az átmeneti szálláson csak 1 hónapig lehetünk és mihamarabb meg kéne oldani a helyzetet, nehogy átmeneti zavar legyen két pici gyerkőccel a lakhatásunk szempontjából.
Lényeg a lényeg, elég nagynak tűnt a tét. Ezért egész nap mondtam a Petinek, hogy hova megyünk délután és legyen szíves igyekezzen jól viselkedni. Ez általában be szokott jönni és nem jelent problémát, ő már ügyes nagy fiú :-) Joci megérkezett munkából, bepattantunk az autóba, irány az iroda. Néhány perc múlva leparkoltunk a Westfield bevásárlóközpont parkolóházában, mert itt 3 órán keresztül ingyenes a parkolás. Utána sietve átsétáltunk az ügynökségre, és éppen odaértünk pontosan. Leültettek minket és vártunk, vártunk, vártunk....kb. 20 perc késéssel megérkezett a tulaj, aki egy 30-as fiatalember.
Felmentünk egy kis tárgyaló terembe, ahol körbe lehetett ülni egy 10-12 személyes asztalt, volt bent mágnes tábla, telefon, zárható irattartó szekrény és még pár nagyon-nagyon érdekes dolog :-) Ami nyilván a gyerekeknek volt izgalmas, ezért amíg Joci beszélgetett, addig én próbáltam kordában tartani a gyerkőcöket. Aztán kezdtem feladni, és a Bibit elengedtem, a Petit meg emlékeztettem percenként kb 20-szor, hogy azt ígérte, hogy jól fog viselkedni ebben a 15 percben. Persze ő folyamatosan azzal volt elfoglalva, hogy a Bibi után menjen, és csintalankodjanak. Ennek az lett a vége, hogy életemben először megzsaroltam a gyereket és ezt bírtam mondani: "Ha itt végzünk, megyünk vásárolni. Választhatsz magadnak egy játékot, ha mostantól csöndben és nyugodtan ülsz mellettem!" És láss csodát! Működött. Soha többet!!!
Közben a Jocitól többek között ilyeneket kérdeztek: Miért ezt a körzetet választottuk? Mi a munkánk, mivel foglalkozunk, kik vagyunk? Vannak-e saját bútoraink, amiket magunkkal hozunk? Hogyan fogjuk biztosítani, hogy tisztán tartjuk a lakást? Hogyan tervezzük a házimunkát? Mi tetszett a legjobban a lakásban?
Ezek után elköszöntünk, a tulaj még ott maradt. Nekünk már nem volt más dolgunk csak várni. Illetve volt még egy ennél "sokkal fontosabb" dolgunk :-) El kellett menni vásárolni a Woolworth-be és beszerezni a zsarolás tárgyát. Peti végül egy Woolworth-ös játék kamiont választott, de persze Bibi sem maradhatott ki a dologból. Ő egy Thomas-os mozdonyt választott magának. Mikor fáradtan este hazaértünk, akkor láttuk, hogy volt nem fogadott hívásunk az ingatlanosoktól, de nem hallottuk és este már nem lehetett őket elérni. Gondolom, ha felvettük volna, már tudhatnánk az eredményt! Így még várnunk kell holnapig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése