Peti beiratása az iskolába

Erre a napra a Joci kivette az utolsó szabadnapját - amit még az átköltözés miatt kapott - ezért igyekeztünk mindent besűríteni a programba, amihez kell ő is. Ezért délelőtt rögtön egy nagy dologgal kezdtünk, elmentünk a Peti leendő iskolájába beiratkozni. Még indulás előtt kértem a Jocit, hogy majd a suliba ne hagyjon magunkra minket a gyerkőcökkel, nehogy valami fontos elkerülje a figyelmemet, azért mert nem értem jól vagy ha nem tudok megfelelően válaszolni egy kérdésre vagy valami...Megérkeztünk.

Itt van egy-két kép az iskoláról, amit a google-on találtam.

Peti nagyon félt. Aki ismeri őt, ezt nehezen tudja elképzelni, hiszen Peti egy nagyon talpraesett kis legény, aki bárkivel szívesen szóba áll és barátkozik. De okos is, ezért teljesen tisztában van vele, hogy itt egy másik nyelven beszélnek az emberek, amit ő nem ért egyelőre. És miután neki abszolút kenyere a beszéd :-), ezért tudja, hogy ez neki most egy komoly feladat lesz, hogy megértse és megértesse magát. Így, miután az autóból kiszálltunk, nem nagyon akart bemenni az iskolába, pedig már nagyon várja, hogy iskolás legyen. Szóval sok biztatás után, azért szép lassan bementünk. Majd ha már nagy lesz, és nevetve emlékszünk vissza ezekre a pillanatokra, akkor majd elmesélem neki, hogy én sokkal jobban féltem, mint ő. És ő 5 és fél éves létére milyen bátran legyűrte a félelmeit. Nagyon büszke vagyok rá :-)

A recepción elmondtuk, hogy miért jöttünk és kérték a papírokat, amelyek szükségesek a beiratkozáshoz: útlevél, vízum, albérleti szerződés (amivel igazoljuk, hogy ebben a körzetben lakunk), oltási könyv. Miután ezeket odaadtuk, mi is kaptunk pár oldal kitöltendő nyomtatványt. 

Amíg a Joci ezek kitöltésével foglalkozott, egyszer csak megjelent egy fiatal tanárnő, aki bemutatkozott és elmesélte, hogy ő lesz Petinek az a tanára, aki felzárkóztatja őt majd angolból. Miután Peti rá sem akart nézni, nemhogy köszönni és bemutatkozni, így a tanárnő térült-fordult, és jó pedagógus lévén kihozott a recepcióra még 3 kis gyerkőcöt, akikkel együtt fog a Peti a külön angolra járni. Peti egyből kíváncsibb és nyitottabb lett. 

Aztán jött még egy tanárnő, aki kérte, hogy amíg apa kitölti a papírokat, addig nézzünk meg az osztályt, ahova Peti járni fog. Ha eddig féltem, akkor most már rettegtem, de nem volt mit tenni, követtük a tanárnőt, aki az udvaron keresztül sietve rámutatott egy teremre, ez volt a narancs csoport, ahova Peti járni fog. Nagy nehezen betuszkoltam a gyerekeimet, mert a Peti nem akart bemenni, ezért a Bibinek sem tetszett a dolog. De valahogy bementünk, ahol egy nagyon kedves hölgy fogadott minket, Mrs. McCorquodale Peti leendő tanárnője. Ő szintén próbálta felvenni a kapcsolatot Petivel, kevés sikerrel. Így hozott egy nagy macit, aminek már szívesen "köszönt" és nyújtott "kezet" Peti kedvence, Mici mackó is. Látva a gyerekeket és a vidám környezetet, már senki nem félt annyira. Persze szabadkoztam az angol tudásom miatt, de ahogy mást sem, így a tanárnőt sem zavarta, sőt megdicsért, hogy jó az angolom. Nyilván udvarias volt, mindenesetre engem megnyugtatott.

Utána elmagyarázta nagy vonalakban, hogyan működik a tanítás. Rögtön azzal kezdte, hogy ez biztosan ugyanolyan, mint Magyarországon. Körül sem kellett néznem nagyon ahhoz, hogy lássam, hogy nagyon nem ugyanolyan, ezért kértem, hogy magyarázza el. A teremben vagy inkább csoport szobában van egy nagyobb középső rész egy nagy szőnyeggel, ahova akkor ülnek le a gyerkőcök, ha közös foglalkozás van. Ezenkívül van 4 kisebb rész, 4 kis körbeülhető asztalkával, amelyeknél a gyerekek csoportokban dolgoznak és mindegyiknél másféle készségfejlesztés zajlik. Például míg az egyik asztalnál a számokkal foglalkoznak, addig a másiknál kézműveskednek, a harmadiknál írnak vagy olvasnak, stb.

Éppen következett egy szünet, így volt alkalmunk kimenni az udvarra, ahol egy nagyon jó kis játszótér van. Addigra apa is megérkezett, ezért ő a gyerekekkel még felfedezte ezt. Ez idő alatt Mrs McCorquodale még elmesélte, hogy most lesz két hét téli szünet és a szünetben milyen jó kis Winter light festival (Téli fény fesztivál) lesz itt Parramattában. Ezt mindenképpen ajánlja, mert felállítanak a főtéren egy jégpályát is és vidámpark is lesz. Tök jó program gyerekekkel. Illetve megadta az email címét, hogyha bármi kérdésünk van, nyugodtan írjunk neki. Aztán szép lassan elköszöntünk és a sok élménnyel a fejünkben hazamentünk ebédelni.

A délutáni Ikeás bevásárlást a következő bejegyzésben mesélem majd el.