Állatkertben

Szombatra azt terveztük, hogy elmegyünk a világ egyik legszebb panorámájával rendelkező állatkertjébe, a Sydney-ben található Taronga Zoo-ba. Reggel uzsonnát, innivalót csomagoltunk és nekivágtunk. Sydney-ben több autópálya, alagút is fizetős, és elég drága. Ezt szerettük volna megspórolni, ezért a gps segítségével megpróbáltunk más útvonalon eljutni a célunkig. Nem is volt ezzel probléma egészen addig, amíg egy olyan szakaszhoz nem értünk, ahol a 6-8 sávos utak mindegyike másfelé tart, és az utolsó pillanatban kéne tudni eldönteni, hogy a 6 sáv közül melyik a miénk, mert a tábla csak ott jelzi, hogy melyik hova tart. Próbáltam én jó mitfárerként értelmezni és egyeztetni azt, amit a gps mutatott és amit a saját szememmel láttam, de egyszer nem sikerült, ezért felkeveredtünk a híres Harbour Bridge-re. És ha már átmentünk az öböl túl oldalára, vissza is kellett jönnünk. Így minden, amit addig megspóroltunk az útdíjon, azt duplán kifizettük a kis kitérő miatt :-) Drága fénykép volt, de egyszer úgyis meg kellett volna nézni :-)

Kicsit később, mint terveztük, de megérkeztünk. A bejáratnál kaptunk térképet is, így könnyen megtaláltunk mindent. Az első, amit kipróbáltunk, a Sky Safari. Egy libegőszerű pálya van kialakítva az állatkert bejáratától egészen le az öbölig, ahol a másik bejárat van, ha sétahajóval érkezik a látogató. Mi mentünk egy kört, és csak azután mentünk gyalogszerrel tovább megnézni az állatokat.

A bejárat után szinte az első, amit meg lehet nézni: a koala. Kettőt láttunk, ahogy alszanak :-)

A következő természetesen a kenguru volt:

Sokat sétáltunk, mindenfélét megnéztünk, de megmondom őszintén, hogy a budapesti állatkert méltán világhírű. Minden szempontból felveszi a versenyt, sőt! Az az igazság, hogy itt ami jobb volt, az a Sky Safari (libegő) és az ami Sydney szerte jellemző és egyértelmű, hogy minden akadálymentes. Ez azért nem lebecsmérlendő itt, mert minden hegyes-dombos, nem is kicsit, és mindenhol rengeteg kiépített rámpával van megoldva, hogy kerekes székkel és babakocsival is lehessen közlekedni. És mindenhol van a gyengén látóknak is jel, ahol szükséges. Ami viszont tényleg lenyűgöző, az a kilátás a belvárosra. Lássuk be, nem ez a fő ismérve egy állatkertnek, de ha itt élhet az ember, akkor ezt nem szabad kihagyni :-)

Középen az állatkert hajóállomása és a sétahajó, ami éppen beállt.

Egy család megkért minket, hogy készítsünk róluk fotót ezelőtt a háttér előtt, majd ők is lefényképeztek minket. Váltottunk pár szót, és kiderült, hogy ennél távolabbról már nem is érkezhettünk volna ide. Ők is meglepődtek, amikor elmondtuk, hogy magyarok vagyunk, és mi is, amikor megtudtuk, hogy ők Kanadából jöttek ide :-) Ugye, milyen kicsi a világ :-)