Nem lenne teljes a kép, ha a visszautunkat nem említeném meg. Bizonyos szempontból most könnyebb volt a búcsú, hiszen már tudjuk, hogy bár nagyok a távolságok, de mégis kicsi a világ :-) Sőt mi nem is a legvégén élünk :-) Mitöbb, már tapasztalatból tudjuk, hogy a mai világban nem lehetetlen a kapcsolattartás az interneten keresztül. De más szemszögből viszont kifejezetten nehéz volt. Annyira intenzíven megélt, boldog 2 hét után kellett elmennünk, ami miatt nagyon nem esett jól az elválás.
 |
| Bibi a repülőn, felszállásra várva. |
Visszafelé is egy 27 órás út várt ránk, Helsinki és Hongkong érintésével. Az eddigi tapasztalatinkból kiindulva, nem aggódtam az út miatt, csak túl akartam lenni rajta. Pénteken 19.15-kor indult a gépünk Helsinkibe. A két órás út hamar eltelt. Aztán viszonylag rövid átszállás után már a Hongkongi gépen voltunk. Már elég kimerültek voltunk, örültem, hogy végre aludhatunk majd egy kicsit. A "kicsi" egy nagyon tág fogalom, mint azt megtapasztalhattam :-) Sajnos a gépen kifogtam egy családot, akik nem voltak túl alkalmazkodó típusúak, és pont a mi hátunk mögött ültek. Nem részletezem...a lényeg, hogy egy percet sem tudtam aludni a 9 órás út során. De legalább a családom többi tagja ezt megtette helyettem :-)
Hongkongba, ottani idő szerint kora délután érkeztünk meg és 4 órát kellett várnunk, hogy felülhessünk a Sydney-be tartó járatra. Így volt elég időnk körülnézni, enni és mozogni egy kicsit. Találtunk a reptéren egy jó kis játszóteret, ahol a gyerekek kicsit kiereszthették a gőzt és átmozgathatták magukat.
 |
| Reptéri játszótér |
 |
| Egy Buddha, konzervekből kirakva a reptéren a boltok között. |
Az már szinte "unalmas", hogy itt is összefutottunk egy magyar házaspárral, akik megszólítottak minket és egy kicsit jól esett kizökkeni az utazás megpróbáltatásaiból :-) Aztán egy kis helyi sajátos marketing megoldást is láttunk:
 |
| Töltik be a gépünkbe az ennivalót. |
Az esti felszállást várva, az ablakon keresztül végigkövettük a gépünkkel történő előkészületeket. Érdekes volt látni, ahogy a reptéri dolgozók milyen rutinosan, gyorsan és összehangolva dolgoztak. Kitakarították és feltöltötték a gépet, jöttek a csomagok is, a pilóták már rég a fülkében. Aztán mi is beszállhattunk.
Ismerve a repülőgépi rutinokat, gyanús volt, hogy nem fogom tudni magam kipihenni a 8 órás út alatt sem. Felszállás után elkezdték kihozni a vacsorát, ami hozzávetőlegesen egy 1,5 órás procedúra mindennel együtt. Utána jött a vám nélküli vásárlási lehetőség és a maradék hulladék összegyűjtése. Indulás után 2,5 órával végre nyugalom volt és lekapcsolták a lámpákat. Végre tudtam fél órát aludni :-) Utána az időeltolódásnak és az addigi alvásának köszönhetően Peti fiam felélénkült. Ennyit az én alvásomról :-) Már alig vártam, hogy leszállás előtt 1,5 órával ébresztőt fújjanak és el kezdjék kiosztani a reggelit. Legalább történik valami, és tudható, hogy nemsokára vége az útnak. Ennyire keveset még nem pihentem repülőn, összesen nagyjából 2 órát tudtam aludni, azt is körülbelül 15 részletben :-) Utólag viccesnek tűnik, de nem tudom körülírni, mennyire fáradt és elcsigázott voltam az út végére.
Vasárnap reggel 7-re vagy 8-ra értünk be Sydney-be. Itt akkor volt az óra átállítás, ezért már nem is tudom, hogy melyik óránk mutatott megfelelő időt. A lényeg, hogy épségben megérkeztünk, taxiba vágtuk magunkat és irány haza. Már nagyon vártam, hogy a saját fürdőszobámban, a saját zuhanyfülkémben felfrissülhessek és utána a saját kanapémra leheveredjek :-) És ezt tettem 1 hétig :-) Én legalább Bibivel együtt megtehettem, de Jocinak már hétfőn mennie kellett dolgozni, ami után kicsit korábban hazajött. Érkezés után pár perccel:
 |
| Bibi odabújt Apához és már aludtak is :-) |
Peti is ment iskolába, de valahogy ő jól átvészelte az egész hercehurcát. Az ő kivételével mindannyian megszenvedtük a mostani út fáradalmait és az időeltolódással járó nehézségeket és emiatt 1 egész hétig regenerálódtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése