Úgy tűnik, kezdjük utolérni magunkat térben, időben és alvásban. Ma reggel 7-kor keltek a gyerekek, teljesen normális időpontban. Egy kis ejtőzés után jöhetett a reggeli és a szokásos rutinok. Mára két feladat volt beiktatva: mindenképpen kellett gyereküléseket venni az autóba, és el kellett menni bevásárolni, mert kifogytunk pl. tejből, ami nálunk nagyüzemben fogy. Délelőtt felkerekedtünk, én a gyerekekkel sétálva indultam, hiszen még nem voltak gyerekülések az autóban. Séta közben:
Mert "tél" van, és a papagáj virág itt az utcán nő :-) Gyönyörű :-)
A Joci pedig elindult autóval a Westfieldbe. Ez egy óriási bevásárlóközpont Parramatta központjában (azok kedvéért, akik kihagyták volna a korábbi postomat :-), a vasútállomás mellett. Nem tudom, pontosan mekkora, de 8. szintes és alapterületre kb. 3-szor akkora, mint az Árkád 1 és 2 együttvéve. Szóval sokatoknak ez biztosan izgi, de én utálom ezeket a helyeket. És ráadásul itt hétköznap délelőtt is nagyon sokan vannak. Ez nem az én világom...viszont a muszáj nagy úr. Joci egyik kollégája ajánlotta a Target nevű boltot, ott biztosan jó gyerek üléseket lehet kapni. Ez egy olyan bolt, ahol nagy választékban lehet ruhát, gyerek holmikat, sport eszközöket, és otthoni kiegészítőket (pl. ruhaszárító, dvd, stb) kapni. Talán műszaki cikk nem volt, de ez nem biztos, mert óriási bolt volt, nem jártuk be az egészet. Árakat nem mindenhol találtunk, de végül minden fontos dolgot megvettünk. Pl. a Jocinak alsónadrágot, mert összesen 2 darabbal gazdálkodott eddig, hiszen az elhagyott bőröndünkben többek között kb. 20 alsónaci is landolt. Már várjuk nagyon az elkóricált táskánkat :-(
Erről jut eszembe! Telefonáltak az Air China-tól: megvan a csomagunk!!! Hurrá :-) De hol? Hát Budapesten maradt, mert a hiányzó matrica miatt nem kerülhetett fel a gépre. És miután nem volt rajta semmilyen azonosító, így elvitték a rendőrségre. Joci próbált velük szót érteni, hogy küldjék utánunk, de arra már rájöttünk, hogy a kínaiak egy másik angol nyelvet beszélnek. Ezért kérte az ügyintéző hölgyet, hogy inkább írja le e-mailben a további tennivalóinkat, mert szóban nem értették egymást. Végül meg is érkezett a levél, amelyben arra kértek minket, hogy írjunk egy listát, hogy mi volt a poggyászunkban, hogy be tudják azonosítani a rendőrségen, hogy valóban a saját bőröndünkért áhítozunk. Ezt megtettük és várunk tovább...
Hazafelé az autóban kicsit rosszul lettem a baloldali közlekedéstől. A Joci - mint mindig - most is biztonságosan vezetett, bár eleinte inkább ablakot törölt, mint indexelt :-) De én nem voltam jól, mert folyamatosan ijedeztem, hogy szembe megyünk a forgalommal. Annyira próbáltam koncentrálni, hogy melyik sávban vagyunk, de egyszer így is szóltam a Jocinak, hogy szerintem átálltunk a rossz oldalra :-) de természetesen nem volt igazam. - Mi mindig a jó oldalon állunk :-) - Most már vicces, de nagyon gáz volt. Nem tudom, hogy mikor fogok én itt autót vezetni. Bár gyalogosan már jobbra nézek először, mielőtt lelépnénk a járdáról. Persze azt hozzá kell tenni, hogy gyengébbek kedvéért, ahol nincs kijelölt zebra, ott fel van festve a földre az úton: "LOOK" ("nézz") és egy vagy két nyíl, hogy merre nézzél. A zebrákhoz pedig lámpa is jár. De ezek nem igazi zebrák...ezek amolyan okapi félék :-) De tényleg nem zebrák, mert nem csíkos keresztben csak hosszában két csík között egy sáv, ahol átmehet az ember. Megnyomod a gombot, majd pittyegéssel egybekötött zöldet kapsz. Eddig ok, majd elkezd pirosan villogni és felgyorsul a pittyegés is. Először szívrohamot kaptam, mert azt hittem, ha pirosan villog az már a vég, de nem. Ez ugyanolyan, mint nálunk a zöld villogása, itt is van még idő ilyenkor átmenni. Ja és még egy furcsaság: van sok olyan kereszteződés, ahol ha a gyalogos zöldet kap, akkor nemcsak szembe mehet, hanem akár keresztben is. Igazán praktikus megoldás.
A közlekedés itt mindenképpen más, ezt későbbi postokban önálló témaként kifejtem majd.
Ez a bejegyzés jó hosszúra nyúlt, így az esti bevásárlást a Woolworthban egy következőben írom le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése