Próbálunk egy heti
rendre beállni, hogy az egyetlen szabadnapunk (szombat) a héten, ne
házimunkával vagy egyéb kötelező dologgal teljen. Hétköznap,
amikor a Joci dolgozik, nem sok idő marad kimozdulásra, hiszen tél
lévén 17 óra táján már sötét van. Emiatt ez az időszak már
nem túl alkalmas játszóterezésre vagy bringázásra. Vasárnap
pedig Istentiszteletre megyünk, ami után igyekszünk időt tölteni
az ottani barátokkal, ismerősökkel. Tehát marad a szombat. Most,
hogy már beköltöztünk, berendezkedtünk, már tényleg
élvezhetjük az együtt töltött szabadidőt. Ehét szombatjára
nem terveztünk olyan nagy dolgot, ami a kedves olvasót
felvillanyozhatná, de nekünk mégis nagyon fontos volt :-)
Pár hete
felfedeztem egy lengyel boltot. Hogy miért nagy dolog ez? Hát
azért, mert ebben a boltban - a kirakat alapján - lengyel
élelmiszereket lehet kapni egy-két közép európai mellett. Sosem
gondoltam volna, hogy ezek az ízek ennyire fognak hiányozni. De
amikor megláttuk a kínálatot, szó szerint csöpögött a nyálunk
:-)
Tudjuk, hogy valahol
a belváros környékén van magyar bolt és a többi magyartól
tudjuk, hogy létezik a Lázár bácsi boltja valahol beljebb (bár
már Lázár bácsi nem él és Iván, egy szerb szolgáltatja a
magyar ízeket), ahol magyaros hentes árut lehet kapni, de ezekhez
még nem jutottunk el. De ez a fent említett lengyel bolt, itt van a
közelben és a gyerekekkel elkerekeztünk ide szombat délelőtt.
A boltban tömeg
volt, rajtunk kívül csak lengyelek voltak. Vettünk normális
kenyeret (ez igazán nagy kincs), finom mustárt, tormát, nyers
füstölt szalonnát, macedón ajvárt (első osztályú, nagyon
finom), kenőmájast, és kefirt! De volt „karpatka”,
„ugorki”, mindenféle savanyúság, leves kocka, kolbász, stb.
Minden, ami magyar ízekre éhes magyarnak szájíze szerint való
:-) Ezeket itt nem lehet a normál boltokban megkapni vagy mi nem
fedeztük még fel. Nem tudom, mennyire érzékletes, ahogy leírom,
de ezt talán tényleg csak az tudja értékelni, aki érezte már
ezek hiányát. Amikor hazaértünk, alig vártam, hogy
megkóstolhassam mindet :-) Ma, amikor az Istentisztelet után
beszélgettünk az itteni ismerősökkel, „eldicsekedtünk” az új
szerzeményeinkkel. Mire ők rákontráztak: rendeltek valahonnan
„Debreceni”-t. Ezt nem lehetett felülmúlni :-)))
Amikor majd
hazalátogatunk lehet, hogy gyomorrontástól fogok szenvedni. De
alig várom, hogy igazi téli szalámit vagy túró rudit egyek. Vagy
a kettő kombinációját :-))) De tényleg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése