Két hetünk volt arra, hogy minden lehetségeset elintézzünk otthon, és mindenkivel találkozzunk, akivel csak lehet. Ezért igyekeztem a lehető legtöbb dolgot előre megszervezni, kitalálni, hogy ne veszítsünk semmivel időt. Amikor kialakult a végső időtábla, tisztán látszott, hogy egy percünk sem lesz tétlen, de nem bántuk, már alig vártuk :-) Ami biztos volt, hogy a barátnőm esküvője október 3-án lesz, és addig titokban kell tartanunk, hogy otthon vagyunk, hogy meglepetés legyen a megjelenésünk :-)
Ezért csak a szűk családi kör és egy-két barát tudott az érkezésünkről. Igyekeztem az első hétre leszervezni, időpontokat kérni a "kötelező" feladatokhoz mindent, pl: Petinek a 6 éves oltás, nekem kontroll a pajzsmirigyem miatt, nőgyógyász, fogászat. Szóval ellenőriztettük az egészségi állapotunkat, és továbbra is mindenkivel minden rendben van. Ez azért megnyugtató :-) Aztán vásárolni kellett egy-két fontos dolgot megbízásból ide Ausztráliába, pl. nemzeti színű szalagot, néptáncos ruhák varrásához vagy ajándék csomagoláshoz és születésnapi üdvözlő lapokat magyar felirattal. Nem is gondolná az ember otthonról, hogy ezeknek az "apróság"-oknak itt milyen nagy értéke van.
Csak, hogy érzékeltessem, mennyire be voltunk táblázva: a megérkezésünk napján egy kis fellélegzés, ebéd és zuhany után még elugrottunk a Pestújhelyi Közösségi Házba, ahol Szendrei Judit és Dabóczy Krisztina kiállítását néztük meg. A sürgősség oka az volt, hogy zárónapja volt ennek a különleges kiállításnak, amiről semmiképpen nem szerettem volna lemaradni, hiszen többek között ilyen csodát lehetett megtekinteni:
 |
| A királyi palást tűzzománc technikával újra álmodva. |
Ez egy védett műalkotás, aminek tudom, hogy szeretnének az alkotók méltó helyet keresni a bemutatáshoz, hogy minél többen láthassák.
A jelenlétünk titokban tartását nagyban nehezítette, hogy barátnőm édesanyja a szomszéd lépcsőházban lakik, ezért még a Petit is betanítottam, hogyha az utcán vagy vásárlás közben meglátják őt, akkor azonnal forduljanak és menjenek másik irányba :-) Így telt egy hét, és eljött a nagy nap :-) Jocival összekészülődtünk és elindultunk az esküvőre... Egy hét inkognitó után majdnem lebuktunk. Az utolsó pillanatban vettem észre, hogy barátnőm édesanyja és egy-két családtagja a lépcsőház előtt a parkolóban beszélgetve szintén ezt az időpontot választották arra, hogy elinduljanak a nagy eseményre. Megtorpantunk még a házban, így nem vett észre senki, de valahogy az autóhoz kellett volna jutni, ami csak 1-2 méterre volt az érintettektől. Joci felvett egy napszemüveget, álca gyanánt :-) És gyors léptekkel megindult a kocsi felé. Beült és sietve elgurult a ház másik oldala felé, amíg én a csomagjainkkal kiosontam a hátsó kijáraton. Behuppantam az anyósülésre, és már ott sem voltunk :-)
Itt még nem sejtettük, hogy az izgalmaknak még nincs vége :-) A szoros időbeosztásunkba egy dolgot mindenképpen be akartunk tenni: 1 napot, csak kettesben :-) Ezért az esküvő helyszínén nem 1, hanem 2 éjszakára foglaltunk szállást. Megérkeztünk a menyegző csodálatos helyszínére, ahol elfoglaltuk a szobánkat, majd elmagyaráztuk a recepciósnak, hogy szeretnénk meglepni az arát, árulja el, hol készülődik. Meg is mondta, odaosontunk.
Azt tudni kell hozzá, hogy az eredeti terv az volt - amit a barátnőmmel korábban leegyeztettünk - hogy 1 órával a kezdet előtt bejelentkezünk skype-on, és pár mondattal útjára bocsájtom, majd a ceremóniát skype-on nézzünk végig "innen", Ausztráliából.
Szóval felhívtam és közben mentem az ajtó felé, ahol sejtettük a jelenlétét. Be is kopogtam, de nem akartak beengedni. Pár másodperc után kiderült, hogy ott egy másik menyasszony öltözik... :-))) Nem győztem bocsánatot kérni, közben a barátnőmet kinyomtam, hogy ne hallja, mi történik. Vissza a recepcióshoz. Kiderült, hogy 3 esküvő is zajlott aznap, ezért volt a félreértés. Végül sikerült kideríteni a megfelelő menyasszony megfelelő helyét és újrahívtam:
Azt hiszem ez mindent megért! Csodálatos volt az esküvő és boldogság volt látni a barátnőm boldogságát! :-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése