Furaföld újratöltve / Otthon voltunk Magyarországon

3 hét után újra jelentkezem. Ebből két hetet otthon töltöttünk Magyarországon, egy hetet pedig regenerálódtunk. Most újult erővel folytatom a blogírást. Megmondom őszintén, ki lehet jönni a bejegyzések írásából, főleg azért, mert otthon azt hiszem mindenkivel sikerült találkoznunk legalább egyszer, akiknek elsősorban szól a blogunk, ezért nem tűnt olyan fontosnak most a tájékoztatás. De el is fáradtunk és a hazaút most különösen nehéz volt, így szükség volt egy kis pihenésre ahhoz, hogy újra fel tudjam venni a ritmust.

Irány Budapest :-)

Úgy kezdődött ez a vállalkozás, hogy elhatároztuk, hogy 1 éven belül mindenképpen hazalátogatunk, mert erre nekünk is és az otthon maradt szeretteknek is szükségük volt. Nagyon egyszerűen döntöttük el, hogy mikor szeretnénk utazni: amikor a legolcsóbb. Ez biztosan furán hangzik elsőre, de amikor a világ másik felére utazik az ember családostul, akkor ez nagyon fontos szempont, hiszen százezrekről, milliókról beszélhetünk utazási költség gyanánt. Ezért ennek már az első indulásunk előtt utánanéztünk, és kiderült, hogy novemberben a legolcsóbb a repülőjegy, ami a mi esetünkben (4 főre) 1 millió forint különbséget jelenthetett volna. Májusban, az indulás előtt már mindenkitől úgy búcsúztunk el, hogy novemberben újra találkozunk.

De természetesen ez nem így lett :-) Jocinak olyan elfoglaltságai lesznek novemberben a munkahelyén, ami miatt nem tudott volna kivenni szabadságot, ezért újra kellett tervezni az egész utazás kérdést. Bárhogy néztünk a lehetőségeket, mindenhogyan ugyanarra az árkategóriára lyukadtunk ki, talán még februárban lettek volna kicsit barátibb árú repülőjegyek. Így nem volt több kérdés és kétség, egyértelművé vált, hogy úgy kell hazarepülnünk, hogy az egyik legjobb barátnőm október 3-i esküvőjén mindenképpen jelen lehessünk. 

És elkezdődött a szervezkedés :-) Először is a Jocinak szabadságot kellett kérnie. Ami itt egy picit másképp működik, mint Magyarországon. Itt - az eddigi ismereteim szerint - alapból mindenkinek 20 nap szabadság jár 1 évre. Ezenfelül a Joci még kap +5 napot, amit a cég ad azért, mert több, mint 5 éve dolgozik itt. Ennyi. Nincs gyerekek után, ledolgozott évek után vagy életkor után járó egyéb szabadság. Ezt kell beosztani, ráadásul úgy, hogy a rendelkezésre álló napokat, csak időarányosan lehet kivenni. A Joci elkezdett június 1-én dolgozni, az októberig 4 ledolgozott hónap, tehát csak ennek megfelelően időarányosan 4 hónapra járó szabit vehetett ki: 8 nap. 

Akárhogyan próbáltuk ezt húzni-nyúzni, ez akkor is csak 1,5 hétre elegendő, főleg úgy, hogy maga az út elvisz körülbelül 2x1,5 napot. Ez elsőre nem hangzott túl jól, de mindenképpen menni szerettünk volna. Joci már mindenen megpróbált időt nyerni, és olyan repülőjáratot keresett, ahol az elindulás napján még bement volna dolgozni is. Mikor ezzel a verzióval előállt a főnökének, akkor ő erre csak annyit válaszolt, hogy a Joci már az eddigi munkájáért és hozzáállásáért, a kiküldetésben töltött hétvégi napokat is megkaphatja szabadnapnak (ami alapból nem jár), így nyertünk két nagyon fontos napot. Ezzel két egész otthon töltött hetünk lehetett az utazási idővel együtt, hiszen 3 hétvége esett bele a szabadságba. Nagyon boldogok és hálásak voltunk ezért és gyorsan meg is vettük a repülőjegyeket :-)

A repülőjegy vásárlásnál a legfontosabb szempontunk a légi társaság választása volt: bármivel repülünk, de az AirChina-val még egyszer nem. Elég volt az ide úton egyszer. A viszonylag nagy választékból végül is a FinnAir járatát választottuk. Erről hallottunk már, hogy jó és elég olcsó is volt, a körülményekhez képest. A további szempontoknak is ez felelt meg a legjobban, mert ez a társaság tudott olyan két átszállásos utat kínálni, amely visszafelé is elég rövid idő alatt teszi meg a távot. Ez a mi esetünkben oda is és vissza is 27 óra volt. Ez a lehetőségek közül az egyik legrövidebb időtartamú út volt. A két átszállás pedig macerásnak tűnik, de 8-12 óra egy helyben ülés után bizony jól esik egy kicsit megmozgatni magát az embernek, a gyerekeknek pedig mindenképpen fontos volt, hogy kicsit kimozogják magukat. 

Balra a mi gépünk farka látszik :-) 

Tehát elindultunk Sydney-ből szeptember 26-án kora délután és megérkeztün 27-én 10.50-re Budapestre. Ha valakinek nem jön ki a 27 óra repülőidő, akkor az az (akkor még 8 óra) időeltolódásnak köszönhető :-)

A mi kedvünkért egy szivárvány indulás előtt :-)