Furaföld furaságai / Helyek / Cronulla beach

Amikor kiderült, hogy Joci megkapja a megpályázott állást Ausztráliában, akkor sok mindent számba vettünk, végig gondoltunk. És elhatároztunk 1-2 dolgot - tényleg nem többet - hogyha már országot váltunk és ráadásul a világ másik végére költözünk, messze a szerettektől, akkor legalább legyen értelme. Az egyik ilyen célunk az volt, hogy több minőségi időt tudjunk együtt tölteni.  Ennek sok mindent alá rendelünk, de a körülmények is segítenek (pl. a Joci nem dolgozik hétvégén, és nem 9 órát van a munkahelyén, hanem 8-at, stb.). És miután a másik fontos dolog nekünk az volt, hogy végre a szabad hétvégéken vasárnap templomba menjünk, ezért a szombatokat igyekszünk egymással tölteni lehetőleg valamiféle kikapcsolódással, amely mindannyiunkat feltölt. Elmondhatom, hogy mindannyian nagyon boldogok vagyunk, hogy ezt végre megtehetjük és próbáljuk minél inkább kihasználni a lehetőséget.

Peti és a tenger :-)

Így most már szinte megszokott, hogy szombaton mindig valamilyen helyről vagy élményről számolok be, most sem lesz ez másként: Cronulla beach-en voltunk, DK Sydney-ben, a már látott Botany Bay-től délre. 1 óra volt az út autóval, de ez itt nem számít óriási távolságnak. Ha belegondolok, hogy otthon Budáról Siófokra ér le az ember ennyi idő alatt, akkor máris másképp hangzik. De egyszerűen itt mások a léptékek és a távolságok.

A helyet úgy fedeztük fel, hogy Joci iránymutatást kért egy-két kollégájától, és valaki javasolta ezt a helyet, mert hogy jól kiépített és családbarát part. Nem is bántuk meg, nagyon szép hosszú part szakasz volt, ahol sok parkoló hely is ki volt alakítva, és nem kellett a parkolásért fizetni, ami Sydney-ben ritka. Vannak itt szállodák, éttermek, parkok, játszóterek is. És természetesen vannak mellékhelységek, zuhanyzók, ivóvízvételi és mosakodási lehetőség, amik az eddigi tapasztalatink szerint mindig ingyenesek.

Peti már nagyon várta, hogy pancsolhasson :-) Bibi most is tartott a tengertől, de már nem sírt. Viszont Joci kezéből nem nagyon akart leszállni továbbra sem. Ám Apa kitartó munkájának köszönhetően, 1-2 óra rábeszélés és biztatás után viszont már itt tartottunk:

Ezek után mondanom sem kell, hogy azóta csak azt halljuk a Bibi szájából is, hogy ugye visszamegyünk még a tengerpartra és legközelebb is pancsolunk majd... :-)))

A már bátor Bibi :-)