Ahogy két bejegyzéssel ezelőtt tapasztalhatta a kedves olvasó, egyik legjobb barátnőm bejegyzését sikerült véletlenül (éljen a tipi-tapi okos telefon :-) kitörölnöm, ami a következő volt: "És a Túró Rudi? ;-)" Nem felejtettem el a túró rudit, hogy is felejthettem volna! Csak ezeknek a momentumoknak külön bejegyzést szántam. Eddig már sok mindent megemlítettem az otthonlétünkkel kapcsolatban, de az egyik legfontosabb még váratott magára: az emberekkel való kapcsolatunk. A leglényegesebb a család, amivel kapcsolatos megélt érzelmeinket itt ezen a fórumon nem osztok meg, a bensőségességét megőrizendő :- ) A következő legjelentősebb kötelék, a barátok. Ezzel összefüggésben szeretnék közzétenni pár gondolatot.
Sok ismerősünk, volt kollégánk, barátunk él vagy élt külföldön. Sokféle tapasztalattal rendelkeznek és sokféleképpen tapasztaltuk meg őket mi is ezidő alatt. Ezekből leszűrve a tanulságokat, még indulás előtt elhatároztuk, hogy odafigyelünk arra, hogy tartsuk az otthoniakkal a kapcsolatot. És nagyon lényeges volt, hogyha hazamegyünk, akkor mindenkivel találkozzunk, aki nekünk számít, és akiknek mi is számítunk. Ez nem egy időspóroló dolog, sőt! De mindenképpen megéri, mert ez a fontos :-) Most már 5 hónap távlatából elmondhatom, hogy nagyjából ugyanolyan intenzitással beszélünk az otthon maradt szerettekkel, mint korábban. De a mostani otthonlétünk mégis különleges volt.
A barátaink igazán kitettek magukért. Így már vissza is kanyarodtunk a túró rudihoz :-) Szóval azzal kezdődött, hogy megleptek minket a reptéren, és egy kis csomaggal vártak, amiben többek között igazi pöttyös Túró Rudi, Tokaji bor és kolbász is volt :-) Aztán kicsit olyanok voltunk Jocival, mint a hajlék nélküliek :-) A gyerekeinket biztonságban tudva, mi szinte mindennap máshol aludtunk. Hol az egyik barátunknál, hol a másiknál. Mindenki szánt ránk időt :-) Jó kis beszélgetések mellett, rengeteget nevettünk, ettünk és ittunk. Egytől egyig igyekeztek minden szempontból a kedvünkben járni és finomabbnál finomabb magyaros ételekkel kínáltak bennünket. Kiéhezve a hazai ízekre ezt nagyra értékeltük :-) És a sok-sok program. Sosem álltunk meg. Mindig mentünk valahová. Rengeteg remek emberrel este nevetve emlegetve eszetlen terveket :-) Szeretem e nyelvet :-) Mek-mek-mek :-) Szóval belefért cukrászda, város nézés, kis kocsma, kirándulás, lazulás, iciri-piciri pihenés :-)
Az egyik napot úgy szerveztük, hogy egy egész napot együtt tölthessünk gyerekestül a barátainkkal, akik a mi kedvünkért szabadságot vettek ki :-) Szentendrét vettük célba. Néha lógott az eső lába, de megúsztuk és pont jó időnk volt egy kis kirándulásra a skanzenben, amit összekötöttünk az ajándékba hozott bumeráng kipróbálásával:
Összefoglalva nagyon hálásak vagyunk a rokonainknak, barátainknak, akik bearanyozták az otthon létünket és mindennel elkényeztettek minket, amivel csak lehet. Köszönjük!!! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése