Paprikás krumpli

Vissza kell szoknom a főzésre. Otthon ezzel nem volt gond, mert Bibi és Peti ettek meleget a bölcsiben és az oviban, mi meg az Ikeában a kantinban. Így csak hétvégén főztem. Itt más a helyzet. Valószínűleg én még egy jó ideig itthon maradok a Bibivel, ezért magunknak mindenképpen kell főzzek. Ha a Peti elkezd iskolába járni, akkor neki is kell majd itthon főtt kaja, mert az iskola 9-15-ig tart és általában nincs kantin, ebédlő vagy ilyesmi. Az az általános, hogy a gyerekeknek csomagolnak szendvicset, gyümölcsöt és innivalót és a két nagyobb szünetben ezeket eszik. És amikor hazajönnek a suliból, akkor kapnak meleg harapnivalót. Jelenleg a Joci sem tud enni a DC-ben meleget, mert nincs kantin. Szóval egy kicsit át fogjuk rendezni a napi rendünket, hogy együtt ehessünk. Reggeli itthon korán; tízóraira és délben: szendvics, gyümölcs, egyéb uzsira való dolgok; és amikor mindenki hazaér (kb. 4-kor): meleg ebéd; este: lájtos vacsi. 

Azon gondolkoztam, hogy nem is olyan rossz ez a megoldás, hiszen majd nyáron, amikor 35-40 fok is lehet, akkor délidőben nem is kíván az ember meleget vagy nehezebb kaját. Pont jó lesz ez így, csak elsőre egy kicsit fura :-)

Ennek örömére ma tényleg hazait főztem, paprikás krumpli készült virslivel. Az 5 és fél éves Peti fiam - amikor harmadszor szedtem a tányérjába - csak ennyit mondott: "Végre Anya, főzöl!" :-) Hát nem cuki? :-) 

Visszatérve az ebédhez, a kolbász egy picit hiányzott belőle, de még nem fedeztük fel, hol lehet ilyesmit kapni. Az biztos, hogy a nagyobb áruházláncok polcain kolbász nem nagyon szerepel, de állítólag vannak hentes boltok és ott érdemes a kínait keresni, mert azt hallani, hogy ők hasonlóan dolgozzák fel a húst, mint mi. Nem sok bizodalmam van ebben, annyira más a kínai kaja, mint a miénk, de meglátjuk... 

Múltkor egy kicsit elcsábultunk, utólag tudom, nem kellett volna: a nagy bevásárlás alkalmával ha kolbászt nem is, de Hungarian salami-t találtunk. Megvettük, tegnap megkóstoltuk. :-( Vérmes reményeink nem voltak, de azért mégis...hátha... Hát nem! Ez nagyon nem magyar szalámi :-( A Joci csak annyit mondott: "Ezért Magyarországon feljelenteném!" Még egy utolsó esélyt adva visszatettük a hűtőbe. 

A két felső képen a "bűnös" látható, az alsó kettőt még nem kóstoltuk, csak lefotóztam a választékot. 

Hétvégente város szerte vannak piacok, ahol helyi termelőktől is lehet vásárolni. Állítólag itt, Parramattában is van egy. Valamelyik héten mindenképpen ki kell mennünk oda, hátha találunk valami kolbász félét. Most biztosan nem lesz rá időnk, mert szombaton lakást megyünk nézni, vasárnap meg szeretnénk végre kimozdulni egy kicsit. Olyan vicces, hogy mindenki képeket vár tőlünk, de olyat még nem tudtam fotózni, ami érdemben más lenne vagy tipikus Sydney. Nem lustaságból nincsenek nagyon fotók feltöltve, hanem mert még mi sem jártunk olyan helyen, ami izgalmas lenne fotózás szempontjából. De remélem eljutunk nemsokára a belvárosba és igérem, szétkattintgatom az agyam :-)