Átköltözés

Ma sok tennivaló volt még a régi helyünkön is. Például még egy csomót kellett mosnom, hogy bőven legyen tiszta ruhánk, és ki kellett mosnom az új ágyneműket és törölközőket, mert az új helyen még nem lesz kb. 1 hétig mosógépünk. Ezenkívül mindent át kell költöztetni, ami elsőre nem tűnik soknak, mert csak 4 bőrönddel és 4 kézipoggyásszal érkeztünk 4 hete. Ha csak ennyi cuccunk lenne, akkor is bajban lennénk, mert az "óriás" autónkba ez sem fér bele egyszerre, de van még pár felszerelés a konyhában és a fürdőszobába, amit már itt szereztünk be. A bringákról nem is beszélve. Szóval a Joci egész nap hordta át a dolgokat több fordulóban, és megbeszéltük, hogy a biciklikért holnap visszasétálunk és haza tekerünk velük. Még jó, hogy közelre költözünk :-)

Megérkeztek a bútorok

Szombaton délelőttre ígérték a bútorokat, pontosabban 7-15 óráig. Ezért reggeli után átmentünk az új lakásba és vártuk a bútorokat. Természetesen addig is lehetett takarítani, volt mit. Illetve amikor megkaptuk a kulcsokat a lakáshoz, akkor kaptunk egy részletes hiba listát is, amit az ingatlan ügynök készített, és ezt kellett leellenőrizni és kiegészíteni. 

Délutáni nagybevásárlás az Ikeában

Napok óta csak írom a listát, hogy mivel rendezzük majd be a lakást, amiben élni fogunk. Igyekeztem rendszerezve összeírni, helységenként a bútorokat és a kiegészítőket külön. Ma eljött az ideje, hogy meg is vásároljuk. Délutáni pihenés után nekivágtunk az Ikeának. Volt még néhány függőben maradt kérdésünk, amihez kellett, hogy személyesen is megnézzük a terméket az áruházban. Ezért először ezeket letisztáztuk, és a legvégén az önkiszolgáló raktárban gondoltuk összeíratjuk a listát egy eladóval és kérünk összeszedési és házhoz szállítási szolgáltatást is. És kész! Aztán egy picit másképp alakult a dolog, mint azt már megszokhattuk :-)

Peti beiratása az iskolába

Erre a napra a Joci kivette az utolsó szabadnapját - amit még az átköltözés miatt kapott - ezért igyekeztünk mindent besűríteni a programba, amihez kell ő is. Ezért délelőtt rögtön egy nagy dologgal kezdtünk, elmentünk a Peti leendő iskolájába beiratkozni. Még indulás előtt kértem a Jocit, hogy majd a suliba ne hagyjon magunkra minket a gyerkőcökkel, nehogy valami fontos elkerülje a figyelmemet, azért mert nem értem jól vagy ha nem tudok megfelelően válaszolni egy kérdésre vagy valami...Megérkeztünk.

Itt van egy-két kép az iskoláról, amit a google-on találtam.

Furaföld furaságai / Lakásfelszerelés 1. rész

Vannak általánosnak mondható ausztrál szokások, ami a lakásokat illeti. Ezek közül most párat emelnék ki, amivel személyesen is találkoztunk:

Ami engem most leginkább érint az a fűtés hiánya. A lakások 80 %-ában nincs fűtés. Ez azért jelent problémát, mert a lakások egyrészt nincsenek szigetelve, másrészt most télen a nappali hőmérséklet 15-20 fok között van, ami igen kellemes, de éjjel 3-9 fok közé süllyed a hőmérséklet. 

Újabb lopás, most a másik kártyánkról

Ma munka után elment a Joci az ingatlanirodába, megkötötte a bérleti szerződést a lakásra, kifizette az 1 havi kauciót, és megkapta a kulcsokat. Miután tudtuk, hogy ma ez lezajlik, ezért tegnap már interneten vettünk mikrót és mosógépet. Már csak egy hűtőre lesz szükség, de úgy döntöttünk, hogy azt az Ikeában fogjuk megvásárolni a többi berendezéssel együtt.  Ma már nem volt idő rá, de holnap el kell mennünk a lakásba és fel kell mérni. Az üres lakást meg kell álmodni, és ki kell találni, hogy mi hogyan legyen benne. A konyhabútor és a beépített gardrób adott, de azon kívül az összes dolgot be kell szerezni, az utolsó fakanálig. Már egy pár napja írom a listát, hogy mi mindenre lesz szükség, de a bútorokat csak akkor tudjuk kiválasztani, ha tudjuk a pontos méreteket. Ha ez mind megvan, akkor már "csak" meg kell vásárolni, oda kell vitetni, össze kell szerelni, be kell rendezni. Minderre van pár napunk, hiszen az átmeneti szállásunkról közben ki kell már költözni. Szóval ez most egy picit húzós lesz...Várom is, meg nem is :-)

Túl az ezredik oldal letöltésen :-)

Kedves Olvasók!

A mai napon átléptük az ezredik oldal letöltést a blogban. Ez azt jelenti, hogy 3 hete írom a blogot és eddig 20 bejegyzést tettem közzé, amit összesen 1000 alkalommal nyitottatok meg. Ebből arra következtetek, hogy érdekel benneteket, amit írok, tehát érdekel benneteket, hogy mi történik velünk itt furaföldön. Nagyon köszönjük, hogy gondoltok ránk és kíváncsiak vagytok a történeteinkre. Örülünk a visszajelzéseknek és továbbra is számítunk a megjegyzéseitekre, kérdéseitekre :-) 

Mi is sokat gondolunk haza!

Mindenkit sokszor ölelünk, puszilunk:

Most már elhiszem, hogy Sydney-ben élek :-)

Mindenki a képeket várja tőlünk Sydneyről. Meg is értem, engem is ez a része érdekelne leginkább. De eddig nem volt lehetőségünk nagyon kimozdulni, mert mindig intézni kellett valamit, de ma eljött a nagy nap és neki indultunk :-) 

Egy pici részét láttuk a belvárosnak, de beszéljenek a képek önmagukért. Remélem nemsokára lesz alkalmunk újra körülnézni itt bent és tudok máshol készült képeket is mutatni.

Megkaptuk a lakást

Az időjárás sajnos most nem a biciklizésnek és a játszóterezésnek kedvez. Szinte egész nap esik az eső több kevesebb intenzitással. Ezért a gyerekekkel nehezebben mozdulunk ki, igyekszem őket lefoglalni, megmozgatni. Most már mindennapos, hogy tízórai előtt egy jót tornázunk, kellemesen átmozgatjuk magunkat. Nekem is jól esik és a gyerekek is élvezik. Ebben a kicsit nyögvenyelős hangulatban kaptuk a hírt: sikerült az interjúnk :-) hurrá! Megkaptuk a lehetőséget, hogy kibéreljük a kiszemelt lakást. :-) 

Bemutatkozás a tulajnak

Már nagyon vártuk az eredményt az albérlettel kapcsolatban, hogy megkapjuk-e vagy sem, amikor csörgött a telefon és szólt Kiara - az ingatlan ügynök, akivel kapcsolatban vagyunk - hogy minden ok, csak a lakás tulajdonosa szeretne velünk személyesen találkozni. Ezért hétfőn délután 5-re meg is beszéltünk egy találkozót az ingatlan ügynökség irodájába. 

Kerékpár vásárlás

Itt a Church street-en több bicikli bolt is van. Csütörtökön és pénteken kicsit körülnéztünk ezekben és kiválasztottuk az egyiket, ahol egy kedves szaki, Geoff szolgált ki minket. Látszott rajta, hogy nem csak eladja a bringákat, hanem használja is. Egy leértékelt, utolsó darabos bicajt le is foglaltunk nekem, és megbeszéltük, hogy szombaton visszajövünk érte és a gyerkőcöknek is veszünk valami guruló alkalmatosságot.

Lopás a bankszámlánkról

Amikor 1 hete nyitottunk  bankszámlát, akkor természetesen igényeltünk hozzá bankkártyákat is. Itt is csak úgy lehet bankszámlát nyitni, ha megadunk egy lakcímet. Miután mi átmeneti szálláson vagyunk, ezért csak ennek a címét tudtuk megadni. Viszont éppen ezért kértük, hogyha a kártyák elkészülnek, akkor ne postázzák, hanem bemegyünk értük a bankba. 

Furaföld furaságai / Közlekedés 1. rész

"Amikor a király furaföldre ért, bizony sok furasággal találkozott. Bármerre nézett az volt az érzése: "Olyan, mint otthon." De egy kicsit közelebb hajolva látta, hogy itten minden kicsit más. Mások az utak, másfelől mennek rajta a kocsik, más az étek, és leginkább más az ízük is. De más a természet, az évszakok, a növények, az állatok, s mások az emberek is. Ezért, gondolta tanulmányozza ezek mikéntjét, hogy jobban megismerhesse és befogadhassa. Hiszen, ha ezt nem teszi, akkor nem is lehet itten saját királysága, amelyben otthonra lelhet a családjával együtt."

Így folytatódik a mese. Ezért készítek egy oldalt a blogot kiegészítendő, ahol elsősorban nem a mi életünk mindennapjait olvashatja a kíváncsi olvasó, hanem kifejezetten az ausztráliai érdekességeket, furaságokat szeretném megosztani. (Technikailag ez úgy fog kinézni, hogy ezek a bejegyzések is megjelennek a mindennapiak között, de a "Főoldal" fül mellett van most már egy "Furaföld furaságai" fül, és erre kattintva ezen furaságok gyűjteménye lesz.)

Ennek első bejegyzése következik:

A Királynő születésnapja

Ma állami ünnep van itt, Ausztráliában, mert most ünneplik Erzsébet királynő születésnapját. Ezért a Joci ma nem dolgozik. De másképp vannak az ünnepek itt, mint otthon, mert itt többé-kevésbé a boltok nyitva vannak. Nem kihaltak az utcák, mindenki jön-megy. Mi is elindultunk egy kicsit szétnézni a környéken. Van itt Parramattában egy helyi busz, ami ingyenesen használható mindenki számára. 10 percenként jár mindennap, hétköznap 7-18.30-ig és hétvégén 8-16.00-ig. Megy egy jó nagy kört és érint minden fontos dolgot itt Parracity belvárosában, pl. a Metro állomást, a Westfield bevásárlóközpontot, stb. 

Istentiszteleten Strathfieldben

Vasárnap van. 1 hete érkeztünk. Mielőtt elindultunk volna Sydney-be sok mindenből próbáltunk felkészülni a minket érintő dolgokkal kapcsolatban. Pl. hogy hol van magyar református gyülekezet a környéken. És működik is egy, ahova Joci már ellátogatott, amikor áprilisban itt járt, hogy megnézze, hol fog dolgozni. 

Ezt a templomot bérlik, többféle gyülekezet is osztozik rajta. Ez nagyon fura, de itt mi nem az :-)

Albérlet keresőben

Boldog 9. születésnapot kívánunk Benő Petinek innen Sydney-ből! :-)

Ma reggel 9.45-kor volt randink Narelle-lel, egy nagyon kedves hölggyel, aki segít nekünk egy kicsit eligazodni itt a nagy rengetegben. Ő egy ügynök, aki többek között azzal foglalkozik, hogy kiadó ingatlanokat keres nekünk, a megadott paraméterek alapján, és ma ilyenekből néztünk meg 6-ot!!! Amíg Magyarországon voltunk, ő írt nekünk mindenféle információkat, és küldött linkeket az itteni élettel kapcsolatban. Illetve, amikor Joci áprilisban itt járt, akkor ő segített neki kitalálni, hogy melyik körzetben lenne jó laknunk és megnéztek ebben a kerületben két iskolát és óvodát is, hogy kicsit belelássunk, hogy mire számíthatunk. Ez nagyon nagy segítség, hiszen Sydney 26-szor akkora, mint Budapest!!!

Paprikás krumpli

Vissza kell szoknom a főzésre. Otthon ezzel nem volt gond, mert Bibi és Peti ettek meleget a bölcsiben és az oviban, mi meg az Ikeában a kantinban. Így csak hétvégén főztem. Itt más a helyzet. Valószínűleg én még egy jó ideig itthon maradok a Bibivel, ezért magunknak mindenképpen kell főzzek. Ha a Peti elkezd iskolába járni, akkor neki is kell majd itthon főtt kaja, mert az iskola 9-15-ig tart és általában nincs kantin, ebédlő vagy ilyesmi. Az az általános, hogy a gyerekeknek csomagolnak szendvicset, gyümölcsöt és innivalót és a két nagyobb szünetben ezeket eszik. És amikor hazajönnek a suliból, akkor kapnak meleg harapnivalót. Jelenleg a Joci sem tud enni a DC-ben meleget, mert nincs kantin. Szóval egy kicsit át fogjuk rendezni a napi rendünket, hogy együtt ehessünk. Reggeli itthon korán; tízóraira és délben: szendvics, gyümölcs, egyéb uzsira való dolgok; és amikor mindenki hazaér (kb. 4-kor): meleg ebéd; este: lájtos vacsi. 

Magyar hang az Ikeában

Ma is csodaszép idő van. Gyönyörűen süt a Nap, a napon kb. 20-22 fok van, árnyékban 15-20 fok. Ahhoz képest, hogy itt most kezdődött a tél, azt hiszem nem lehet okunk panaszra. Úgy tapasztaltam, itt mindenki másképp értelmezi a "hideg" telet. Van, aki egy szál pólóban mászkál, de a többség pulóverben vagy kardigánban van. Én fázós lévén, természetesen kabátban nyomom, de ha bedurvulok, előfordul, hogy lehúzom a zipzárt :-) Nagyon pulóvert sem tudnék felvenni, hiszen azok az elhagyott bőröndünkben vannak. Ma rákérdeztünk az Air China-nál, hogy mizu a csomagunkkal és kiderült, hogy már repül Pekingbe. Viszont újra beszélni kell velük, mert nem úgy tűnik, mintha tovább akarnák küldeni ide, Sydney-be. No de sebaj, reményeink szerint 1-2 nap és megérkeznek a maradék ruháink. 

1. munkanap, 1. főzés

Ma ment először dolgozni Joci. 

(Ezeket a fotókat a munkaruháról utólag illesztem be, mert kellett két hét, mire Joci megkapta ezeket. Munkavédelmi cipőt, ami ahhoz kéne, hogy bemehessen a raktárba - ugyanis ez egy elosztó raktár! - még mindig nincs neki (2015.06.21.). De ahogy máson sem, itt ezeken sem görcsölnek :-)

Esti bevásárlás a Woolworth-ben

A gyerkőcök mégis fel vannak egy kicsit még borulva időben. Ugyanis a Bibit 17 órakor ébreszteni kellett a délutáni alvásból, hogy ne menjen el az egész nap. Utána beszéltünk a Mamival és elindultunk vásárolni, mert tej és a többi fontos dolog még mindig nem röppent a lakásba magától :-)

A Woolworth egy nagy bevásárlóközpont, olyan mint nálunk az Auchan meg a Tesco, csak kisebb. Ez is a Westfieldben van, annak is az 5. szintjén. Leparkoltunk a parkolóházban és a szokásosnak nem mondható, de már járt úton bementünk a központba. Viszont ahhoz képest, hogy  hétköznap délelőtt tele volt minden emberekkel, most alig lézengett valaki. Nem értettem, hiszen 18.30. volt. Otthon ilyenkor a legrosszabb a helyzet a bevásárlóhelyeken, mert munka után mennek az emberkék vásárolni. Itt egy picit más a helyzet: a boltok 17-18-kor bezárnak és pang az egész üzletközpont:

Egy kis közlekedés

Úgy tűnik, kezdjük utolérni magunkat térben, időben és alvásban. Ma reggel 7-kor keltek a gyerekek, teljesen normális időpontban. Egy kis ejtőzés után jöhetett a reggeli és a szokásos rutinok. Mára két feladat volt beiktatva: mindenképpen kellett gyereküléseket venni az autóba, és el kellett menni bevásárolni, mert kifogytunk pl. tejből, ami nálunk nagyüzemben fogy. Délelőtt felkerekedtünk, én a gyerekekkel sétálva indultam, hiszen még nem voltak gyerekülések az autóban. Séta közben:

Mert "tél" van, és a papagáj virág itt az utcán nő :-) Gyönyörű :-)

Bankszámla ügyintézés, telefonvásárlás, autó

Ma délelőtt bankszámla nyitással kezdtünk. Illetve nem is nyitással, mert azt már otthonról online megtettük, hanem el kellett mennünk a bankba igazolni magunkat, hogy tényleg mi vagyunk azok, akik Magyarországon már megnyitottuk a számlánkat az otthonunkból. Miután még nem volt autónk, ezért sétálva kb. 30 perc alatt elbotorkáltunk a gyerekekkel a bankba, ahol egy kedves hölgy fogadja a belépőket. Minket is rögtön hellyel kínált, illetve  a Jocit eligazította, hogy kihez menjen ügyet intézni. Majd visszatért hozzánk, mert láthatóan a gyerekeknek nem tudott ellenállni :-) Kedvesen érdeklődött, hogy honnan érkeztünk, hány évesek a gyerekek, stb. Közben a belépőket ugyanolyan mosolyogva, kedvesen fogadta, elirányította. Máshol már olvastam korábban, hogy az ausztrálok kedvesek, nyitottak és befogadóak, de jó volt 1. nap ezt a saját bőrünkön is megtapasztalni.