Peti első napja az iskolában

Már múlt héten egy párszor elsétáltunk az iskolához körülnézni és közben lemértem, hogy a Bibivel battyogva mennyi idő odaérni. Kb 30 perc séta, de remélhetőleg nemsokára tudunk majd biciklivel menni és akkor 5 perc alatt odaérünk majd. A tanítás 9.15-kor kezdődik, mi odamentünk 9-re, mert még meg kellett venni az egyenruhát is. Vettünk pólókat, pulcsit, nadrágokat, kabátot és sapkát.

Megvan a teljes felszerelés, holnap már ebben megy a Peti az iskolába.

Peti tanárával úgy egyeztünk meg korábban, hogy az első napokban rugalmasan kezeljük a beszokást, ezért ha szükséges akkor ott maradhatok még vele és eljöhetünk ebédidőben. Eszerint készültünk, ezért csomagoltam magunknak is ennivalót. Peti eleinte félénk volt, de nem félt, mint amikor beiratkoztunk. Inkább csak izgult, de bátran viselkedett nagyon. Már várták őt, ki volt téve a neve a fogashoz is, ahova az iskolatáskát kell tenni, és az asztalra is, ahol ülni fog. Miután Mrs. McCorcoudale-nek még értekezlete volt, erre a kis időre egy helyettesítő tanárnő jött, aki szintén képben volt, hogy Peti új gyerek és nem tud angolul. Illetve van egy fiatal hölgy is, aki végig ott van az osztállyal és besegít a tanárnőnek. Nem volt világos, hogy ő csak segít vagy betanul vagy milyen státuszban van, de mindig nagyon kedvesen, mosolygósan segített, ha bármi kérdés felmerült és biztosított róla, hogy nem kell aggódnom nekem sem és Petinek sincs félnivalója :-)

Ausztráliában nagyon más az oktatás, a légkör és az egész közeg az iskolában. Ez az iskola egy kertes házas övezet közepén van, így az iskola is olyan, mintha több kis kertes ház körbe ölelne egy kis parkot, udvart. Kis barakkokban vannak az osztályok külön-külön és középen van egy gyülekező hely, egy játszótér és sport pályák. Peti a narancssárga ajtós teremben tanul, tehát ő a KO-ba, azaz a Kindergarten Orange csoportba jár. Ez egy iskola előkészítő csoport, ahová 5 éves kortól kerülnek a gyerekek. Ezután 6 évig járnak általános iskolába, majd a középiskola következik.

Szóval a gyerekeket csoportokba osztották, és minden csoport kapott feladatot. Petiék kaptak egy papírt, amin szavak és betűk voltak felsorolva, és nyomozni kellett a teremben, hol találhatóak ezek. A falakon mindenféle feliratok voltak felfüggesztve, és ha valamelyikük talált valamit, akkor a papír megfelelő helyére be kellett írni. Minden csoportnak kijelöltek egy vezetőt is. A végén őket kérték meg, hogy emeljenek ki egy gyerkőcöt, aki a legtöbbet tett hozzá a csapat munkájához és meg kellett magyarázni, hogy miért őt választották. Ezek 5 éves gyerekek, és nagyon ügyesen megoldották. Milyen jól jött volna nekem egy-két ilyen gyakorlat fiatalabb koromban...talán akkor mertem volna 12 évesen párizsit kérni a csemege pultos nénitől a közértben :-)))

Aztán megérkezett a tanárnő, Mrs. McCorquodale és a hét témájáról kezdett mesélni a gyerekeknek, az Aboriginal kultúráról, emberekről és ausztrál állatokról. Közben összeírták – a gyerekek elmondása alapján – hogy miket tudnak az Aboriginalok, mik a jellemzőik. Térkép került elő, megbeszélték a zászlókat is. Itt persze az ehhez tartozó formákat, színeket is átbeszélték. És közben az is kiderült, hogy van egy kislány az osztályban, akinek a nagypapája Aboriginal és ő pedig egy kis szőke szépség :-) A gyerekek lelkesen jelentkeztek minden kérdésnél, és látszólag nagyon élvezték a foglalkozást. Aztán megtanultak egy dalt is, ami nem angolul van, ezért sejtésem szerint ez egy Aboriginal dalocska. Majd a tanárnő elmagyarázta, hogyan is volt ez a történelem folyamán és hogy milyen fontos Parramatta ebből a szempontból, hiszen ez is ősi helye volt az Aboriginaloknak. Utána még a szokásaikat is megbeszélték, innen már csak egy lépés volt az Ausztráliában őshonos állatok témája.

Tehát egy témát átbeszélve volt itt történelem, környezet ismeret, rajz, írás, olvasás, számolás, torna és még ének óra is, ha a magyar tanítási rendhez viszonyítok. Csak itt nincsenek külön órák, hanem szépen összefolynak a foglalkozások és a gyerekek úgy szedik fel az ismeretet, hogy észre sem veszik. Én rengeteget tanultam egész nap, mindezt nagyon befogadható formában. Egyetlen dolgom volt csak mindeközben: lefoglalni a Bibit. De erre is gondoltak. A tanárnő elővett építőkockákat, kifestőt és kirakót. Ezzel és a gyerekek figyelésével Bibi is elvolt végig. Ebéd szünet után kérdeztem a Petit, hogy megyünk-e haza? Természetesen a válasz: „Nem maradhatnánk inkább?” :-) Így hát maradtunk a délutáni sport napra is.

Ezen a sport napon az iskola kisebbjei vesznek részt minden kedden. Gondolom van egy sport nap a nagyobbaknak is, csak az egy másik napon. Az összes érintett osztály (kb. 7) összegyűlt az udvaron és összekeveredve, nem osztályonként 7 csoportba osztották őket. Az udvar 7 pontján 7 állomás volt. Minden állomáson más-más tornagyakorlatot vagy labdajátékot lehetett játszani. Körülbelül 10 percenként sípszóra minden csoport tovább lépett, így mindenki mindegyik játékot kipróbálhatta. Olyan visongás volt, hogy én már abban is elfáradtam, hogy nézem, de nagyon jó volt látni, hogy a gyerkőcök mennyire élvezték :-) Majd mindenki leült a közös gyülekező helyre és a sport napon jól teljesítőket - csoportonként egy gyereket – kitüntettek. Mindegyik kapott egy kis oklevél szerű elismerést. „Természetesen” Peti is kapott kitüntetést!

A kép közepén, nem egyenruhában van Peti :-)

Ugye nem kell mondanom, hogy milyen büszke volt magára. És nyilván nem kell mondanom, hogy nem ő volt a legügyesebb :-) Sok fura dolog van itt. És az igazsághoz hozzátartozik, hogy európai illetve magyar szemmel nem minden olyan egyszerűen megszokható vagy elfogadható. De az, ahogyan az ausztrálok motiválnak, csapatszellemre és önállóságra nevelnek, az első osztályú. Az, amiket korábban olvastam, hogy itt imádnak a gyerekek iskolába járni, az mind igaz. Petinek minden félelme és aggodalma elmúlt, annak ellenére, hogy nem érti a nyelvet. Első nap lett barátja és nagyon jól érezte magát, ahogy ő mondta: „Anya! Szuper volt az egész nap!” :-) Olyannyira, hogy megbeszéltük, hogy a 2. nap elég csak elkísérnem őt és egyedül ott marad a suliban egész nap :-) Boldog voltam :-)))