Cím nélkül :-)

Azoktól szeretnék elnézést kérni, akik eddig mindig aktuálisan, napi szinten követték a blogunkat, ugyanis ezentúl nem ígérhetem, hogy minden nap friss bejegyzést teszek fel. Mint ahogy azt a kedves olvasó is érzékelheti az eddigiekből, nem mondhatnám, hogy eljöttek már a szürke hétköznapok. Sőt! Ugye velünk mindig történik valami :-) De vannak témák, amik csak elsőre izgalmasak: repülés, megérkezés, költözés, bevásárlás, munka, iskolakezdés, bicikli vásárlás, stb.

Mint már említettem, mielőtt kiköltöztünk én is sokféle blogot olvastam Ausztráliába költözött emberektől. És nekem ismeretlenként is egy kicsit csalódás volt, hogy ezek a blogok szép lassan mind elhaltak. Amikor én eldöntöttem, hogy blogot fogok írni, akkor elhatároztam, hogy semmiképpen nem szeretnék ebbe az irányba haladni. Főleg azért sem, mert azt gondolom, hogy blogot írni nem csak szórakozás és szórakoztatás, hanem felelősség is. Azok, akik kérték, hogy kezdjek bele, és azóta is rendszeresen olvassák a blogunkat, nyilván kíváncsiak ránk. És a mellékelt ábra azt mutatja, hogy a mindennapok is érdekes információkat hordozhatnak az otthon élőknek és az itteni ismerőseinknek is. (És nem csak nekik :-) Egy kis kulissza titok: a statisztikákat nézve kiderül, hogy vannak olvasóink az USA-ból is! Ők személyesen nem ismernek minket, de mégis követik a blogot.) És miután mi úgy határoztunk, hogy elsősorban nem a nagyvilágnak írunk, hanem a népes, hozzánk közel álló embereknek, ezért semmiképpen nem szeretném, ha csalódást okoznánk.

Tudatosan készültem a szorgos, dolgos, de szürke hétköznapokra. Emiatt is kezdtem el a Furaföld furaságai című bejegyzéseket is, ami egy kicsit független a napi dolgainktól. Illetve készülök még más dologgal is, de ezt majd később...addig legyen meglepetés :-) És én már most tudom, hogy a velünk történő izgalmaknak és „első” történeteknek még egyáltalán nincs vége, de a bejegyzések gyakorisága egy picit ritkulni fog.

Dolgozok, dolgozunk még a blog fejlesztésén is. Bár ezt egy picit visszaveti most, hogy a másik számítógépünk (amin elkezdtem írni és anyagokat, fotókat gyűjteni hozzá) megadta magát. Én nem vagyok nagy számítógépes és műszaki szaki, én csak azt tudom, hogy mit szeretnék átadni és láttatni. Viszont a háttér részét nem mindig tudom egyedül megoldani, ezért ebben segítségre szorulok :-) Legtöbbet otthonról a nagy fiam, Soma segít :-) Sok jó ötlete és megoldása van arra, hogyan lehetne jobb és érdekesebb az oldal. És ő tanít engem olyan dolgokra, ami az ő korosztályának a kisujjában van, de tőlem nagyon távol áll. Például, hogyan konvertáljak egy fejjel lefelé fordított videót a megfelelő irányba vagy hogyan töltsek fel videót a You Tube-ra, ahonnan majd meg is tudom ezeket osztani. Neki köszönhető, hogy most már több összevágott fotót is tudok beszúrni az írások mellé, stb. Szóval van segítségem és vannak ötletek, úgyhogy szó sincs arról, hogy elhalna a blog, csak picit ritkább lesz :-)