Nyílt nap az iskolában

A mai napon is felkerekedtünk reggeli után és elindultunk iskolába. Mostanra már mindannyian megszoktuk, hogy biciklivel megyünk. Peti ügyesen fel és leszáll, amikor szükséges és egyre jobban bírjuk az emelkedőket is. Bibi pedig csak tűri a hátam mögött a zötykölődést :-)

Ma nyílt nap volt a suliban, ezért a szokásos 9.15-re kellett beérni, de utána 10.30-tól kezdődött a program. Ezért mi a Bibivel még visszamentünk a parkba, és tízóraiztunk egyet.

Iskola

Peti már 3. hete jár iskolába, illetve az iskola előkészítő csoportba 5-6 éves gyerekek közé. Ezt most azért hangsúlyozom, mert otthonról minden fórumon azt olvastam, hogy az itteni oktatási rendszer nagyon laza, nem olyan erős, mint Magyarországon. És több itt élő is furcsálta vagy elégedetlen volt a színvonallal. Most, hogy van már egy pici tapasztalatunk, nekem más a véleményem. Peti novemberben lesz 6 éves, ezért otthon év vesztesnek számított, így csak 2016 szeptemberében kezdhette volna el az iskolát. Úgy érkeztünk meg ide, hogy ő már folyamatosan tud olvasni magyarul, a nagybetűket tudja írni, számol (összead, kivon, szoroz 100-as körben) és ezzel eléggé kilógott az ovis társai közül. Ha még várnunk kellett volna közel 1,5 évet ahhoz, hogy iskolát kezdjen, akkor valószínűleg eléggé unatkozott volna az első két osztályban. Ezért is szerettük volna őt két tannyelvű suliba íratni. Végül is ez sikerült :-))) Csak nem úgy, ahogy mi gondoltuk :-)

Így tanulunk, én és Mici :-)

Furaföld furaságai / Helyek 1. / Pyrmont híd

Amikor június 22-én először voltunk kicsit körülnézni a belvárosban, pontosabban a Darling Harbour-ban, átkeltünk egy gyaloghídon, amin egy érdekes videó is készült. Szerencsére a videó fejjel lefelé készült el, ezért még a telefonomon pihent, várva az átkonvertálásra, ennek köszönhetően ez nem veszett el a számítógépre feltöltött többi képpel együtt. Bár még reménykedek, hogy azok sem vesztek el. Szóval a videók megúszták, így ezt most közzé 

tudom tenni: 

Cím nélkül :-)

Azoktól szeretnék elnézést kérni, akik eddig mindig aktuálisan, napi szinten követték a blogunkat, ugyanis ezentúl nem ígérhetem, hogy minden nap friss bejegyzést teszek fel. Mint ahogy azt a kedves olvasó is érzékelheti az eddigiekből, nem mondhatnám, hogy eljöttek már a szürke hétköznapok. Sőt! Ugye velünk mindig történik valami :-) De vannak témák, amik csak elsőre izgalmasak: repülés, megérkezés, költözés, bevásárlás, munka, iskolakezdés, bicikli vásárlás, stb.

Bevásárlás a lengyel boltban

Próbálunk egy heti rendre beállni, hogy az egyetlen szabadnapunk (szombat) a héten, ne házimunkával vagy egyéb kötelező dologgal teljen. Hétköznap, amikor a Joci dolgozik, nem sok idő marad kimozdulásra, hiszen tél lévén 17 óra táján már sötét van. Emiatt ez az időszak már nem túl alkalmas játszóterezésre vagy bringázásra. Vasárnap pedig Istentiszteletre megyünk, ami után igyekszünk időt tölteni az ottani barátokkal, ismerősökkel. Tehát marad a szombat. Most, hogy már beköltöztünk, berendezkedtünk, már tényleg élvezhetjük az együtt töltött szabadidőt. Ehét szombatjára nem terveztünk olyan nagy dolgot, ami a kedves olvasót felvillanyozhatná, de nekünk mégis nagyon fontos volt :-)

Peti 2. napja a suliban

Tegnap még egy dolog történt a suliban. Amikor hazaindultunk Petivel a suliból, a tanárnő átadta Yogi-t az osztály mackóját és egy füzetet hozzá. Ebben le volt írva, hogy Yogi „kicsoda”: szeret tanulni, olvasni, játszani, és szereti a kalandokat, de a vizet nem szereti :-) Kéretik, ennek megfelelően bánni vele. Szóval megkaptuk egy napra a mackót, amit másnap reggel kellett visszavinni a suliba. Itthon tanulmányoztuk a füzetet, amelyben a többi osztálytárs kalandjai szerepeltek Yogi-val. Ennek megfelelően mi is bevontuk mindenbe Őt: Peti megmutatta a szobáját és a többi mackóját Yogi-nak, utána együtt játszottak, este nem fürdettük meg, majd együtt is aludtak, és reggeli után együtt indultak suliba. Ezeket meg is megörökítettük és bekerült Yogi naplójába :-)

Peti első napja az iskolában

Már múlt héten egy párszor elsétáltunk az iskolához körülnézni és közben lemértem, hogy a Bibivel battyogva mennyi idő odaérni. Kb 30 perc séta, de remélhetőleg nemsokára tudunk majd biciklivel menni és akkor 5 perc alatt odaérünk majd. A tanítás 9.15-kor kezdődik, mi odamentünk 9-re, mert még meg kellett venni az egyenruhát is. Vettünk pólókat, pulcsit, nadrágokat, kabátot és sapkát.

Megvan a teljes felszerelés, holnap már ebben megy a Peti az iskolába.

Próbálok optimista maradni :-)

Ma jött el a napja, amikor aktuálisan kell írnom, mert tegnap a Joci számítógépe felmondta a szolgálatot vagy enyhébb szakszavakat használva „letérdelt”. Az összes jegyzetem - amiből írni szoktam a blogbejegyzéseket - azon volt, ezért most pár bejegyzés elmarad. Velünk tényleg mindig történik valami...nem tudom, mással is így van-e, de én kezdek egy picit elfáradni ebben. De fél napi elkeseredés után úgy döntöttem, hogy mégis leülök írni és próbálok optimista maradni és meglátni a jó oldalát a dolgoknak: