Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Bizony ez egy nagyon fura király volt, mert hiszen nem volt néki királysága. - Azért ez mégsem járja! - mondta, és felkerekedett hát, hogy megkeresse a saját királyságát. Vállára vetette varázszsákját, amelybe bármi belefért, ami a szívében is helyett kapott, mégis könnyű maradt. Vitte magával a zsákban a királynét és a két kisebb kis trónörököst, vitt magával szeretetet, nyitottságot, búcsúkönnyet, tapasztalatot és tudást, mindent ami egy királysághoz szükségeltetik majd. S így indult hát világot látni… Ment, ment, mendegélt, míg egy csuda földre nem ért. Csuda volt az bizony, hisz itt minden más volt, mint amit addig látott. De mégis megtetszett néki az a fura föld, gondolta itt megpihen, s meglátja lesz-e néki itten saját királysága…

2015. május 31., vasárnap

Első nap Sydney-ben

Megérkeztünk. Mint utóbb kiderült, ingatlan kiadással foglalkozó ügynökök vártak minket, és felvezettek minket a leendő átmeneti szállásunkra. A ház, amibe érkeztünk egy 8 emeletes épület és az 5. emeleten kaptunk egy lakást 1 hónapra. Az épület 1-2 évesnek tűnik, a lakás is nagyon szépen berendezett két hálószobás, két fürdőszobás. 


Egy szép nagy nappali-étkező-konyha fogad minket, amikor belépünk, innen lehet kimenni a hatalmas fedett teraszra. A teraszon asztal van 4 székkel és "természetesen" egy grill sütővel. Mármint ez itt természetes. Az ausztrálok nem tudnak "Barbie" nélkül élni. Így nevezik a barbecue-t, ami itt a minden, ha étkezésről, partyról, társasági életről van szó. A nagyobb parkokban is fel vannak állítva ezek a grillezős, sütős alkalmatosságok, és bárki használhatja ingyen.


Ez a terasz "Barbie" sütővel. És a kilátás naplementével 16.45-kor, mert itt "tél" van:


Szóval megérkeztünk 9 óra körül, és próbáltuk az időeltolódást legyűrve már beállni arra, amennyit az óra mutat. Ez nem is volt olyan nehéz. Jól gondoltuk, hogy az utazásnak ez a formája (két éjszaka több kevesebb alvással a repülőn + reggeli megérkezés) segíteni fog ebben. Már csak azt kellett kitalálni, hogy mit ebédeljünk. Joci elindult és 3 perc sétára talált is egy Pizza Hut-ot, ezzel gyors megoldást találva az evés kérdésére. Utána a gyerekekkel együtt lefeküdtünk egy kis délutáni alvásra, ami egy picit elnyúlt volna, de órával ébresztettük magunkat, hogy ne éjjel legyünk fent. A felkészültségünknek köszönhetően tudtuk, hogy elérhető közelségben lesz egy Aldi, ezt meg is céloztuk, hogy vacsoránk is legyen. Beszereztünk még néhány elengedhetetlen kelléket, pl. tusfürdőt, ami a hosszú útra való tekintettel a legfontosabb lett a kaja után :-) Fürdés és vacsi után jöhetett egy igazán pihentető alvás, másnap délelőtt 10-ig.

2 megjegyzés:

  1. Ugyanolyan ízű a pizza mint itthon?

    VálaszTörlés
  2. A pizza finom volt, otthon nem ettünk Pizza Hut-osat, ezért nem tudom összehasonlítani. De ha erre jársz :-) KFC-be sose menj, az nagy csalódás volt!

    VálaszTörlés