Irány Sydney

A nem beavatottak kedvéért nagy vonalakban összefoglalnám, hogy miért is indul ez a blog. A férjem, Joci januárban megpályázott egy állást Sydney-ben, amit márciusban meg is kapott. Az eredeti terv szerint a vízum ügyintézés miatt június 1-én kellett volna kezdenie itt Ausztráliában. Több kisebb csodának mondható történet után ez végül meg is valósult. Eladtunk mindent (házat, autót, bútorokat, egyéb ingóságokat), becsomagoltuk a maradékot, fogtuk a két kisebb gyerkőcünket és elindultunk világot látni.

Szerintem mindenki, aki ilyen nagy útra készül, megpróbál felkészülni. Aki engem egy kicsit ismer, az tudja, hogy én nem szeretem a meglepetéseket és nagyon-nagyon igyekeztem felkészülni az itteni életből. Én is ehhez hasonló blogokat olvastam, ami nekem is nagyon hasznos volt, de nekem egy kicsit más az indíttatásom. Egyszerűen mindenki kérte, hogy ilyen formában tudassam, hogy mi újság van velünk. Először kicsit elzárkóztam, mert nem akartam kiadni a személyes dolgainkat, de végül mégis úgy döntöttem a további kéréseknek eleget téve, hogy elkezdek írni egy blogot. És most, hogy már pár piszkozat elkészült (készítettem pár feljegyzést, hogy ne felejtsek el néhány dolgot majd megemlíteni) rájöttem, hogy ez nekem is jó. Miután én most újra itthon vagyok a gyerekekkel, és nem dolgozok, és ha dumcsizni támad kedvem, akkor sem fogok eleinte találni emberkéket, akivel felhőtlenül, esetleg anyanyelven beszélhetnék, ezért gondolom, hogy nekem is jót tesz egy kis naplóírás. Még sosem írtam ilyesmit, még gyerek koromban sem. Csak remélem, hogy érdekes lesz mások számára is, amiket leírok vagy lefotózok.

Búcsúzkodások

Amióta tudtuk, hogy jövünk Ausztráliába, azóta búcsúzkodunk. Soha ennyit nem találkoztunk barátokkal, közelebbi-távolabbi ismerősökkel, mint most. Megmondom őszintén, nagyon élveztem. Kár, hogy ez kell hozzá, hogy annyiszor találkozzunk egymással, amennyi igazán jól esik. De sajnos a mai rohanó világban ez van.

Jocinak a kollégái szerveztek meglepetés bulit a kertünkben egy kis bográcsozással egybekötve. Nagyon jól sikerült, igazán jót mulattunk :-))) Aztán az én barátaim is készültek számomra meglepetés partival, ahol ott volt szinte mindenki, aki igazán közel áll hozzám. Én nagyon jól éreztem magam, nagyon jól esett! :-))) És még sok-sok emlékezetes találkozás volt, nagy ölelésekkel, búcsúcsókokkal, meglepetés ajándékokkal és rengeteg jó kívánsággal.

MINDENKINEK NAGYON KÖSZÖNJÜK! NAGYON SOKAT JELENT EZ NEKÜNK!

Most már indulhatunk:

Irány Sydney!