Ma, 3 nap feltöltődés után, újra elindult Joci Kínába. Nem ment minden teljesen zökkenőmentesen, mert reggel folyamatosan zuhogott az eső, ezért lelassult a forgalom és éppen, hogy kiért a repülőtérre. Utána a becsekkolásnál eleinte minden rendben volt, majd kiderült, hogy több jegyet adtak el, mint amennyi hely van a gépen. Eltartott körülbelül fél órát, mire megoldást találtak és végül Joci kapott egy pótszéket a vészkijárat mellett, amit normál esetben nem adnak oda utasnak. De Joci nem bánta, mert így nincs előtte ülés és kényelmesen ki tudja nyújtóztatni a tagjait. Majd este érkezik meg Shanghai-ba, remélem akkor is pozitívan fog nyilatkozni a pótüléséről :-)
Tegnap még kihasználtuk, hogy együtt lehetünk és gyönyörű volt az idő is, ezért újra elmentünk az Olimpiai parkba, a nagy játszótérre. Most autóval bementünk a parkba és egy kicsit körülnéztünk. Hatalmas területen van ez az egész komplexum. Rengeteg zöld terület, sport létesítmények, bevásárló központ és raktár helységek váltakoznak folyamatosan. Amikor ezeket a sorokat kezdtem írni, arra gondoltam, hogy próbálok a "nagy" és a "rengeteg" jelzők helyett valamelyest pontosabb dolgokat leírni és elkezdtem utánanézni az Olimpia Parknak. Ekkor jöttem rá, hogy igazából szinte semmit nem láttam belőle, ezért továbbra is felfedezésre vár... :-) Mindenesetre megtaláltam a hivatalos honlapot:
http://www.sydneyolympicpark.com.au/
melyből kiderül, hogy sok érdekes esemény várja az idelátogatókat. Majd szemezgetek belőle, és remélem eljutunk egy-két izgalmas programra ezek közül a jövőben. Ez például engem nagyon érdekelne:
http://www.sydneyolympicpark.com.au/whats_on/things_to_do_and_see_events/anz_stadium_explore_tour
felállni egy igazi olimpiai dobogóra, amin olimpiai bajnokok álltak egykor...lássuk be, ez nem egy hétköznapi dolog :-)))
Odaértünk a játszótérre, és felfedeztük a másik felét, amit múltkor nem láttunk. Van ott egy fából készült építmény, amely kilátóként is funkcionál. (12 méter magas) A képekről kiderül, hogy egy részén ki lehet állni egy kötél rácsra, ami egy kicsit félelmetes. Apa, a tériszonyos, simán megoldotta :-) Azt mondta, hogy volt rács, ezért nem volt vészes :-) Szerintem nincs is tériszonya :-) Peti először nem mert kiállni rá, de végül nagyon bátran legyőzte a félelmét és megcsinálta. Bibit nem zavarta ez az egész, csak élvezte a játékot. Mondanom sem kell, hogy én nem voltam ennyire bátor, bár én is felmásztam a toronyba, de ez a rész kifogott rajtam. Helyette viszont csúszdáztam és pókhálóra másztam :-) Felnőttként is nagyon élveztem :-)
Mi eléggé túl öltözöttek voltunk :-) Egyrészt 20-25 C fok volt így tél végén :-) Másrészt a kis képen látszik, hogy van itt egy vizes rész, ahol mindig máshonnan jön a szökőkutakból a víz, és a gyerekek nagyon élvezték a pancsolást.
Második alkalommal már Bibi sem csak szemlélődött, inkább belevetette magát a kihívásokba :-)



Az ANZ Stadiummal várjatok meg :)
VálaszTörlésOk! Természetesen :-)
Törlés